A magyar jogszolgáltatásban tényleg akkora mocskosságok vannak mint amit a tolvajkergetők vlogjából megismerhetünk?

Ne keverd össze, van az igazság és van a jog. A jogot viszont, az igazsággal ellentétben, sokféle kép lehet értelmezni. A bíró, tények alapján dönt, ahogy értelmezi a törvényt. Az megint más, mennyi és milyen tények kerülnek elé. A rendőrség érdeke, lezárjon egy ügyet megoldva és ez nem azt jelenti, hogy az igazság derül ki. Ott volt Mór.

Na és mennyi apróbb van, amiről nincs hírverés.

A magyar igazságszolgáltatással kb. 1956 óta vannak súlyos bajok. Az ötvenes években a kommunisták nem igazán nyúltak hozzá a törvényekhez. Az elhurcolások, kitelepítések csak rendeleteken illetve sokszor ad hoc döntéseken alapultak, nem pedig komoly törvényeken. Például büntető törvénykönyv sem volt még.

1956-ban azonban Biszku Béla belügyminiszter utasítására eltörölték a bírói felelősség intézményét. Ez azt jelentette, hogy a bírók innentől kezdve szó szerint azt ítéltek, amit akartak. Azért volt ez, hogy a felkelés utáni megtorlások zökkenőmentesen menjenek, és ne kelljen a vérbíróknak azon aggódni, hogy a törvénytelen ítéleteikért, pláne hogy ezek jelentős része halálbüntetést szabott ki, egyszer majd őket vegyék elő. Ez a törvények felettiség aztán annyira megtetszett a bírói karnak, hogy a rendszerváltás után is megtartották, sőt, a mai napig is majdnem változatlanul érvényes. Azért majdnem, mert valójában léteznek szolgálati bíróságok, ahol a törvénytelenül működő bíróknak kell felelniük, de ezek elé igen kis eséllyel kerülhet bárki is. Eleve előfeltétel, hogy a bíróság elnöke jelentse fel, az meg nem fogja, ha nem akarja.

A magyar törvények jogászi szakmai szempontból borzalmasak. Rendszertelenek, összecsapottak, elemi definíciókat nem tartalmaznak, és sokszor ellentmondásosak. Például mit jelent a Büntető Törvénykönyvben a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekménynél megfogalmazott "zárt számítástechnikai rendszer"? Mi zárja? Egy USB drive vagy floppylemez már annak számít? Ha valaki kipublikál egy ellopott jelszót, és azzal valaki más belép egy rendszerbe, akkor az zárt vagy nyílt rendszerbe lépett be? Ennél súlyosabb dolgok is vannak, például semmi sem definiálja, hogy mit jelent az "erőszak" fogalma. Az angolszász jogrendben erre több száz éve kialakult és fenntartott irányelvek vannak, de nálunk semmi.

Maguknak a bűncselekményeknek a definíciói is eléggé pongyolák. Például a rablás és az önbíráskodás gyakorlatilag azonos cselekmények, azzal a különbséggel, hogy a rablás elkövetője idegen dolgot vesz magához, az önbíráskodásé viszont olyasmit, amire vélt vagy valós jogos igényt formálhat. Tipikusan ilyen, ha valaki tartozást erőszakkal hajt be. Ugyanakkor míg a rablás definíciójában az áll, hogy "élet vagy testi épség elleni erőszakkal vagy fenyegetéssel", az önbíráskodásnál csak annyi, hogy "erőszakkal vagy fenyegetéssel". Na igen, de például dolog vagy személy elleni erőszakkal? Nem mindegy, hogy a sértettet vágják fejbe, vagy mondjuk lerúgják a kocsija tükrét. Utóbbi esetben rablás nem valósulhat meg, önbíráskodás viszont igen. És mi a fenyegetés? Erre van definíció: olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, ami alkalmas arra, hogy a megfenyegetett személyben komoly félelmet ébresszen. Oké, mi van, ha egy tolvajnak azt mondom, vagy visszaadja, amit ellopott, vagy kihívom a rendőrséget? Hoppá, önbíráskodás bűntette, máris kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés! Mellesleg pont ezt akarják ráhúzni a Tolvajkergetőkre, ezt a hiányos jogi megfogalmazást. Na és mi van akkor, ha valakinek azt mondom, hogy ne dohányozzon, mert rákot kap és meghal? Fenyegetés ez? A büntetőjogi definíció szerint igen. A fenyegetéssel az a célom, hogy akarata ellenére rávegyem valamire? Igen. Tehát ez a mondat kényszerítés vétségét valósítja meg.

Vagy mondok egy másik ilyen példát: a közokirat-hamisítás. Kétféle alakzata létezik, a magánszemély és a hivatalos személy által elkövetett. Magánszemély elkövetheti gondatlanságból vagy szándékosan. Az előbbi ha pl. hanyag módon elírhat valamit, ami miatt téves adat kerül pl. egy földhivatali iratba. Az utóbbi, ha szándékosan hamisít. Ugyanakkor hivatalos személy esetében csak szándékos alakzat létezik. A jogalkotó szándéka nyilvánvaló: hivatalos személy nem tévedhet, az a dolga, hogy odafigyeljen, tehát ha pl. egy bíró 10 hónap helyett 10 évet ír az ítéletbe, nehogy már azzal jöjjön, hogy "bocs, elírtam". De hogyan értelmezik ezt a valóságban? Úgy, hogy a hatósági személyek korlátlanul hamisíthatnak bármilyen iratot, és elég csak annyit mondani, hogy tévedésből történt. Engem például helyeztek már előzetes letartóztatásba egy "tévedésből" összeállított rendőri jelentés alapján, amiben "tévedésből" az állt, hogy igen súlyos priuszom van, holott a valóságban nem volt. A nyomozási bíró "tévedésből" nem vette ezt észre, "tévedésből" nem ellenőrizte a számítógépben, és szintén "tévedésből" azt sem észlelte, hogy a jelentésen se aláírás, se pecsét nincs, tehát nem is közokirat. Soha senki nem ütötte meg ezért a bokáját, ilyet nálunk szabad. És nemcsak velem. Tömegesen fordul elő.

Nem segít a helyzeten az sem, hogy nálunk nincs precedensjog. Két bíró teljesen egyforma ügyekben egymással homlokegyenes ítéletet hozhat. Na de annak ellenére, hogy nincs precedensjog, mégiscsak létezik az "irányadó ítélet" fogalma, ami azt jelenti, hogy egy ítéletet valamikor olyan jónak találtak a bírók, hogy eltették az ún. Bírói Határozatok Tárába, azaz a BH-ba, hogy később lehessen rá hivatkozni. A BH-k alakítják az ún. bírói gyakorlatot. A bírói gyakorlat azt jelenti, hogy a bíró azt csinál, amit akar, akár a törvények ellenében is, mert ha valaki egyszer leírt valami ökörséget 30 évvel ezelőtt, és az bekerült a BH-ba, akkor az onnantól szentírás, és felülírja a törvényt (ami egyébként jogi nonszensz). A BH-ban egy rakás egymásnak ellentmondó ítélet van egyébként, például arról, hogy a garázdaság megvalósul-e akkor is, ha az elkövető magatartását, amely "alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen" senki sem észleli. Tehát például ha valaki a Nyugati téren elkezd riasztópisztollyal lövöldözni, az nyilván garázdaság, de ha ugyanezt a Hortobágy közepén teszi, ahol egy lélek sincs, az vajon alkalmas-e közbotrány okozására?

További baromság a magyar törvényekben, hogy a magyar állampolgárt azért is felelősségre vonhatják, amit külföldön követ el. Tehát ha kimész Amszterdamba, és ott elszívsz egy füves cigit, itthon megb@xxhatnak érte. Sőt, ha nemzetközi vizeken, területen kívül, vagy akár a világűrben követsz el valamit, azért is. Na, ez például sehol a világon nincs így. Csak a magyar állam akar mindenáron totális kontrollt gyakorolni az alattvalói felett.

Ha egyszer lehetőséged adódik, nézd meg, hogy néz ki egy ítélet külföldön. Magyarországon a legegyszerűbb ügyekben is húsz-harminc oldalas tömény szövegblokkok, mert a bíró nem érzi jól magát, ha nincs szóf.sása, és képtelenség bármit kikeresni benne, mert például nem követelmény, hogy a bekezdések meg legyenek számozva. Ehhez képest nézz meg például pár strasbourgi ítéletet az echr.coe.int oldalon, vagy keress rá amerikai bírósági határozatokra. Ég és föld! Ráadásul máshol arra sem törekednek, hogy a leírtakat csak szótárral és hosszas szövegelemzéssel lehessen megérteni.

Egy **trágárságszűrő, az hát** az egész magyar jogrend. Már rég alkalmatlan arra, hogy igazságos ítéletek szülessenek. Hogy mást ne mondjak, nonszensz, hogy nálunk rutinszerűen 2-3 évvel a gyanúsítás után kezdik tárgyalgatni a legpitiánerebb ügyeket is, aztán mégis 97% körüli váderedményességet érnek el. Mindezt úgy, hogy a rendőrség nem is végez érdemi felderítő munkát, mert nincs rá pénz. Az amerikai váderedményesség állami szinten 60-70% körül van, a nyugat-európai országoké hasonló. A szövetségi valóban 95% körül van, de a szövetségi bűnügyek csak a legsúlyosabbak, azokban az FBI nyomoz, és qva keményen, pénzt és időt nem sajnálva tárnak fel mindent, és tényleg csak akkor emelnek vádat, ha az utolsó szóig mindent bizonyítani lehet. Nálunk? Nálunk rákennek valamit a terheltre, aztán magyarázkodjon, úgyis nekünk lesz igazunk. Az ártatlanság vélelme, na olyan nincs. Bizonyítsa be, akkor elengedjük. Talán.