Mit lehet tenni akkor, amikor egy polgári pert lezáró bírósági ítéletet az egyik fél semmibe vesz és ezzel anyagi kárt ugyan nem, de erkölcsi kárt (pl. jogkorlátozás formájában) okoz a másiknak? Lehet-e a végrehajtáson túl más jogorvoslatot kérni?

#1

Hát ha a te jogaidat tipornák a sárba, lehet, hogy ezt szeretnéd te is. Nekem elég lenne egy bírósági határozat, amely eltiltaná az elkövetőt a további jogsrétéstől, büntetőjogi felelősség terhe mellett.

Egyébként meg látom, hogy te sem érted a különbséget végrehajtás és jogsértés miatti jogorvoslat között.

Óriási tévedés. Szó sincs párhuzamos eljárásról. Egyrészt a nem teljesítés okozhat járulékos kárt, amelyet a késedelmes kikényszerítés nem pótol. Másrészt ilyen alapon önkényesen bárki korlátozhatja a másik fél jogait anélkül, hogy ennek személyi konzekvenciájával szembe kéne néznie. Röhög a markába, húzhatja az időt, ameddig a hatóság ki nem vonul és végre nem hajtja azt, amit neki kellett volna, és őt ezért még felelősségre sem vonják? Ez nagyon nem kóser.

Nem azt állítom, hogy bűncselekménnyé kell nyilvánítani, de vétség nyugodtan lehetne. Milyen alapon bírálja valaki felül az állam által hozott törvényeket képviselő bíróságot? Amennyiben fellebbezésnek helye nincs, ott csak a teljesítésnek van helye, és aki ezt megtagadja, az feleljen érte.

Ha nekem ellopják az autómat, akkor ha megtalálják, az a minimum, hogy visszakapom, emellett eljárást indítanak a tolvaj ellen lopásért. Ezt meg lehetne tenni akkor is, amikor valaki ok nélkül semmibe vesz egy bírói döntést.

"Nem bírálja felül, hanem nem izgatja az ítélet."

Lovagolhatunk a szavakon, de a lényeg ugyanaz: adott egy jogerős ítélet, amelyre az illető magasról tesz. Vagyis a törvényes rend nem tud érvényesülni.

Köszönöm a választ. Nyilván jogvégzett ember vagy, de valahogy sem te, sem más jogászok nem értik a különbséget végrehajtás és felelősségrevonás között.

A végrehajtás a jogsértés előtti állapotot állítja vissza valamilyen kényszerítéssel. Ha ez eltart mondjuk fél évig, akkor én fél évig nem tudok élni azzal a jogommal, amit a bíróság megállapított a részemre. Nem biztos, hogy ennek van anyagi jellegű kára, de eszmei, erkölcsi mindenképpen, hiszen ez egy jogkorlátozás, amely akár a szabadságom korlátozásaként is felfogható. Amelyet azonban a magyar törvények csak akkor büntetnek, ha ez egy alapvető jog, és van arra külön paragrafus, ami alapján ezt meg lehet fogni. Ha nincs, akkor így jártam, és azt, aki ezt elkövette, még csak felelősségre sem vonják érte.

Mondok egy példát. Anyuka önkényesen nem tartja be a láthatási szabályozást, amit bíróság mondott ki, és elkezdődik egy hónapokig tartó hercehurca, amíg a gyámhatóság nagy nehezen eléri, hogy anyuka végre ne akadályozza a láthatást. Közben megy az idő, a gyerek lelkileg sérülhet, a közte és az apa közti kapcsolat veszélybe kerül, és ezt a veszélyeztetést, amely az ítélet semmibe vétele miatt alakult ki, még csak nem is szankcionálják (mármit alapból, és nem a Btk 208§-ra vagy 210§-re gondolok), holott egy teljesen kiszolgáltatott emberről, egy gyerekről van szó, akinek az élete is tönkremehet emiatt.

Szerinted ez így tisztességes? Ez így marhára rendben van? Elegendő a végrehajtás, és szevasz? Egy kicsi gyerek esetén egyáltalán nem mindegy, hogy az apa kétéves korában tud élni a láthatási jogával, vagy két és fél évesen, ameddigre a gyerek akár el is felejtheti őt.

Ez ugyan egy konkrét és speciális eset, de az elvek ugyanazok más polgári pert lezáró ítélet esetén is. Miért nem részesül senki személyi felelősségrevonásban, ha semmibe veszi az ítéletet és ezzel mások jogait tiporja sárba? Nem azt mondom, hogy börtönbe kéne zárni, de valami sokkal hatékonyabb és ütősebb folyamatot kéne kitalálni, nem a hónapokig tartó szöszmötölést és aktatologatást és pár ezer forintos büntetéseket, amiket sokan nevetve kifizetnek.