Az igazgató milyen indokkal tilthat ki egy szülőt az iskolából, egyáltalán megteheti?

A gyerekek egymás közti iskolai erőszaka komoly kérdés, és csak nemrég óta beszélnek róla nyíltan. Valószínűnek tartom, hogy a jogi megítélése még nincs kiforrva. Nem értek a joghoz, de az a sejtésem, hogy az (egyelőre megoldatlan) iskolai erőszak komoly alkotmányossági aggályokat is felvet (testi-lelki egészséghez való jog). Az oktatási ombudsman egyszer megemlítette, hogy ő akár a tankötelezettség korhatárának módosítását is megfontolná. Vekerdy Tamás pszichológus pedig a kanadai-amerikai kísérleteket venné át (egyébként itthon is vannak bizató kísérletek őszerinte).

Szóval az a sejtésem, hogy e témakörben nagy még a bizonytalanság, a társadami vita csak nemrég óta indult meg. Éppen ezért, az édesapa szerintem kérjen szakembertől, akár ügyvédtől tanácsot. Lehet, hogy a szakértő a jelenlegi ingoványos helyzetben talál egy ügyes fogodzkodó pontot, amit a szülő a maga javára tud itt fordítani.

A körülményeket nem ismerem, nagyon sok dolog függ a részeltektől. Egyetlen példa: ha a gyerek rendszeresen és súlyosan meg lett alázva, és már az a veszély fenyegetett, hogy az állandó megalázástól poszttraumás stressz fejlődik ki a gyerekben (ez egy nehezen nagyon gyógyítható, sokáig megmaradó lelki betegség), akkor ez a tény esetleg szintén a szülő javára szólhat az ügyben.

Általában is, némi aggályokat vethet fel szerintem, hogy a szülő iskolába engedi a gyerekét (a törvénynek megfelelően), és onnan aztán súlyosan betegen ,,kapja vissza'' 18 évesen. Minden más intézmény (posta, piac, telefontársaság, stb.) esetében ez képtelenség lenne.

Azt, hogy a gyerek mennyire súlyosan lett veszélyeztetve, azt gyerekpszichológus, ifjúságpszichológus tudja megítélni.

A kegyetlenségnek is sok fajája lehet szerintem. Vannak mindenféle neurotikusok, ők még kezelhetőek, vannak pszichopaták, az viszont gyógyíthatatlan. Vannak ,,bedurrant közösségek'', és vannak még kezelhető félreértések.

Egyszóval: sok függhet a konkrét körülményektől, tehát szerintem ha a szülő szakemberekhez fordul (úgy jogilag, mind a bántalmazás súlyosságának megítélésében), akkor esetleg tudnak találni olyan pontot, amibe bele lehet kapszkodni, és megoldást találni.

Amit ide irok az csak sajat velemeny, sem velem, sem ismerettsegi korombe nem fordult meg olyan elo hogy pont a szulit tiltjak ki az iskolabol...

mint mar korabban is elhangzott, a szuloi tenyezo is fontos szerepet jatszik egy gyermek fejlodeseben...

valoban nehez ebben az esetben dontest hozni, ugyanakkor velemenyem szerint (ez gyanitom hogy ezzel sokan egyet ertenek), a fegyelmezes elsodlegesen a nevelo tanarok es az igazgato feladata, kotelessege. Elvegre a szulok ezert kuldik iskolaba a csemeteiket, vagy mi a szosz...

ugyanakkor en az igazgato helyeben mikor behivom a szulot, nem azt kozoltem volna vele, hogy "ide te tobbet be nem teszed a labad", hanem a resztvevo diakok szuleivel egyutt (vagy ha az eset sulyossaga megindokolja, akkor csak negyszemkozt) targyaltam volna meg, mi is tortent, es mit tehetunk annak erdekeben, hogy ez a jovoben ne forduljon elo...

a tanar-szulo-diak kapcsolat LEGFONTOSABB alapja a kommunikacio... ha kitiltom a szulot, azzal gyakorlatilag porig alazom a diakot, aki a kovetkezo nap ezt sokszorosan meg is kapja a tarsaitol... elozo Hsz-ben pedig leirtak, hogy az ilyen megalazasok, igen sulyos merteku negativ befolyassal vannak a diakra. arrol nem is beszelve, hogy igy sajat magamat alazom meg, mint igazgato.

ugyanakkor... (es itt jon a hatalmas csavar a dologban)

mint igazgato, tisztaban kell lennem a sajat jogaimmal is... tisztaban kell lennem azzal hogy bizony elofordulhatnak olyan szulok, akik teljes mertekben odaig meg vissza vannak magukert, nem tisztelik a masikat, es valljuk be... sok esetben utodottek is... sok szulo nem kepes felfogni, hogy nem csak nekik, de bezony az iskolanak is vannak jogai... ergo ha az eset megindokolja, jogomban all nemet mondjak azon kotelessegemnek, hogy en nevelem a diakot, kozolni a szulovel, hogy "a mi iskolankban az on hozzaallasatol elteroen magasabb szintu tiszteletet gyakorlunk, igy ha on nem kepes sajat magat megnevelni, ne is varja el tolunk, hogy mi neveljuk fel gyermeket."

ez az utolso bevallom eleg durvanak es drasztikusnak hangzik, igy ha lehet akkor elkerulnem, ha igazgato lennek... de ugyanakkor, ha tudom, hogy en mar minden tolem telhetot megtettem, es a szulo tovabbra sem hajlando egyuttmukodni, akkor sajnos nincs mas valasztasom... inkabb elbucsuzok egy diaktol, mint veszelyeztetem meg 400 masik szellemi fejlodeset.

szoval osszefoglalva, en esszerutlennek tartom (barmilyen korulmenyek kozt) azt, hogy magat a szulot tiltom ki az iskolabol...

elso lepes a targyalas negyszem kozt...

kovetkezo a szuloi munkakozosseg elott

kovetkezo a bucsu...

nem vagyok igazgato, es nagyon remelem nem is leszek... vettem reszt par szuloi ertekezleten, es nekem nincs hozza lelki erom, hogy a egyes sulok vegtelen arroganciajat kordaban tartsam... de a velemenyemet megirtam...

azzal hogy az igazgato a Szulot tiltotta ki, hatalmasat tevedett... megszunt ugyanis a kommunikacios vonal, amit mar fent leirtam... ha ez nincs meg... a diak el van veszve.

azert kivancsian varom meg masok velemenyet is...

a tema komolysagahoz kepest eleg keves a valasz...

DE EZ IS CSAK LEGVEGSO ESETBEN!!

Első körben reagálnék arra, hogy a nevelés mennyiben az igazgató meg a tanárok feladata.

A gyermek későbbi viselkedése szempontjából az első néhány, általában szűk családi körben eltöltött év számít igazán, mire a gyerek 6-7 évesen iskolába megy, az alapok fixen ott vannak, hogy szófogadó, tisztelettudó vagy nem.

Na itt rontja el a legtöbb szülő, rá se bagózik a gyerekére, aztán megy hepciáskodni, hogy ugyan már mért nem a tanár neveli meg az ő "elcseszett" csemetéjét.

Egyébként nem tanár vagyok, csak szintén egy szülő, akinek ez a tapasztalata a "kedves" szülőkről...