Aki netán javítóintézetbe kerül nem egyszerűbb megoldania a kapcsolattartási ügyeit az intézet által biztosított kimenő időben?

Hála Istennek koromból és mindenkori életvitelemnek köszönhetően nem vagyok érintett és nem is voltam soha ebben a kérdésben csak kíváncsi vagyok, illetve láttam ezzel kapcsolatban több dokumentumfilmet. Igaz, hogy ezekben az intézményekben nem gyakran talán azt hiszem 3 héten egyszer kapnak pár óra eltávozást a növendékek az intézet közigazgatási területén fekvő városba. Állítólag ilyenkor zsebpénzt is kapnak. Most nem egyszerűbb egy ilyen alkalommal egy utcai telefonfülkébe beszélni apuval-anyuval barátnővel , nagymamával stb, illetve esetleg erre a napra odahívni aput meg anyut és együtt pl. egy parkban találkozhatnának, mint kitenni az intézet szigorú beléptetési és látogatási rendjének. A telefon kapcsán legalább is ha én lennék ilyen cipőben biztosan amennyiben nem életbevágó és más egyéb ok merülne fel, de ha lehet biztosan nem bentről telefonálnék, hogy hallja az aznap éppen nevelő pl Laci vagy Pista bácsi, hogy esetleg otthon mi történik. Kinek mi a véleménye a témával kapcsolatban?