Mi lenne a véleményetek egy "szülői jogosítvány" mint jogintézmény bevezetéséről?

"Sok esetben éppen a gazdag, diplomás szülők a bántalmazók,"

A diplomások semmirekellő emberek. Szerintem el kéne őket különíteni a társadalom normális tagjaitól.

A gyerekeknek kellene megtanulni, hogy addig ne követeljenek jogot, amíg a kötelességeiket nem teljesítik! Első a tanulás, otthoni segítés, utána jöhet a szórakozás, követelődzés.

Az nem lelki bántalmazás, ha a szülő neveli a gyerekét!

És aki "jogsi" nélkül nemez/szül gyereket azzal mit tennél?

Lenne benne ráció, de a gyakorlatban csak egy újabb szívatás lenne amúgy is agyonszabályozott világunkban.

Nem lenne megvalósítható. Ha ennyire mélyen beleakarnál nyúlni az emberek életébe, szabadságába, szerintem pár órán belül menekülnél az országból, mert kiüldöznének.

Ebből is látszik meg, hogy miért nem lesznek soha miniszterek, vagy sikeres vezetők az ennyire radikális emberek. Mert nem értesz az emberek nyelvén.

Buta ötlet, hiszen nem megvalósítható, semmilyen formában! így gondolat szintjén sem ér semmit.

Egyetértek, hogy kutyát sem szabadna mindenkinek tartania, de azért a gyermek mégiscsak fontosabb.

Én támogatnám, hogy csak olyan embernek lehessen gyermeke aki

1. megfelelően képes gondoskodni róla (jövedelem, lakás), 2. mentálisan alkalmas (nem felelőtlen, nem agresszív, nem pedofil, nem pszichopata, nincsenek dühkitörései, nem depressziós stb.),

3. rendelkezik megfelelő pedagógiai, gyermekjogi, nevelési, biológiai, táplálkozási, életmódbeli ismeretekkel,

4. továbbá előzetesen hivatalosan nyilatkozik arról, hogy leendő gyermekét mindaddig eltartja és taníttatja ameddig az nappali tagozatos tanulmányait be nem fejezi,

5. továbbá tudomásul veszi, hogy a gyermeke nem tulajdona, hanem egy független személyiség, önálló jogokkal, de a szülő felé irányuló kötelezettségek nélkül, és aki iránt a szülő egyoldalú anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik (hiszen a gyermek nem kívánt megszületni, nem választotta szabad akaratából a szüleit, míg a szülők szabad akaratukból vállaltak gyermeket).

Ha a szülő szereti a gyermekeit (nem szavakkal, hanem egy élet tetteivel), akkor a gyermek is szeretni fogja a szüleit. De míg az előbbi jogos elvárás, utóbbi csak lehetőség.

Ha a gyermek utálja a szüleit, megszakítja velük a kapcsolatot, idős korukban rájuk sem köszön, azért bizony mindig a szülő a felelős, sohasem a gyermek, hiszen a gyermek tisztán született, azzá lett amivé a szülei tették.