Fiatalkori Házasság? Lerágott csont, de fontos.

Kérdező.Hasonlóan kezdtem az életem.A különbség annyi hogy anyám halt meg,apám nevelt.Durva,agressziv ember volt mindig.Kaptam nadrágszijjal,kutyapórázzal-mikor mi akadt a kezébe.Mentem suliba lila hurkákkal a hátamon,karomon.

Aztán jött a szerelem.Kedves,figyelmes,a szülei testvérei is szeretettel fogadtak.Ő dolgozott,befejeztem a sulit(náluk laktam de én pont 18 voltam),szereztem 2 diplomát.Született közben 3 gyerekünk.10(!) után váltunk el,mert nem tudta elviselni hogy megállok a magam lábán,hogy nem kell mindenben hozzá fordulnom.Csúnya válás volt.10 évvel később találtam meg az lelkemet.Támogat,meghallgat,figyel ránk,értékel és ha kell elengedi a kezem.De a hátam mögött áll.Vagy elém lép ha arra van szükség.

Az embernek érnie kell egy igazi párkapcsolatra.Semmiképp nem menekülve,más lehetőséget nem látva választania.Támogasd őt.Járja meg a maga útját.Ha az a tiéd is,úgyis kiderül.Lakjon otthon.Ugráltassa az anyja.Nem bántja fizikailag,az ember ettől megerősődik ha áll mellette valaki.Ő-és valahol még te is-gyerekek vagytok,bármilyen okosakat mondasz és bármennyire nem ezt érzitek.Pont ebben a korban változik a legtöbbször a legnagyobbakat egy lány amig NŐ lesz...Felelősségvállalás az is ha otthon marad,te segited ahogy tudod.Vállalja az életét mert még gyerek.Ha most elveszed azzal csak az anyjától "mented meg".És mi lesz később?Ha mást akar,ha többet,vagy ha nálad és a tőled kapottnál kevesebbel is beéri?Érzel magadban elég erőt hogy egy igazi nagykamasz lány legyen a feleséged?Hogy később ha rányilik a szeme a világra,el tudd engedni?Addigra lehetnek anyagi javaitok,azon osztozni úgy,hogy tudod nagyrészt a te érdemed?Érjetek még.Te is.Hidd el jobban jártok.