Mennyire tipikus az, hogy az ügyvéd szánt szándékkal elcseszi az ügyet, csak mert fontosabb neki a jó kapcsolat megtartása a bíróval?

Én egy ilyennek vagyok az áldozata, kb keresztbe álltak a szemeim, hogy nagyjából mindennek az ellenkezőjét mondta a tárgyaláson, mint amit megbeszéltünk, aztán gondolom érezte is hogy sáros, mert utána meg szinte futva menekült, nehogy beszélnie kelljen velem, mert a szemembe se mert nézni.

Ez főleg vidéki falubírságokon elég jellemző, hogy az ügyvéd inkább hagyja elúszni az ügyet annak érdekében, hogy a bíróval ne zördüljön össze + a másik ügyvéd-kollegájával se romoljon meg a kapcsolat?

Azaz a képviselt ügyfél a legutolsó szempont ezek szerint?

És ha igen, mit lehet tenni? Adjak fel olyan hirdetést, hogy igazi tökös ügyvédet keresek, aki netán ellent mer mondani, ha egyszer az objektív bizonyítékok is azt mondják és nem csak bólogat arra is, ami pedig egyértelműen nem úgy van?

Bp-en nyilván más a helyzet, de én úgy látom, hogy vidéken képtelenség pereskedni a rendkívül erős összefonódások miatt. És ez még "semmi", büntető ügyekben olyat is hallottam, hogy az ügyvéd visszamondja az ügyész haverjának azt amit az ügyfele mond neki, mert mégis kis város, esetleg még plusz egy helyen, egyszerre is végeztek, azaz megint ott tartunk, hogy nálunk az ügyvédi képviselet tényleg teljesen formális csak. Nem hogy érdemi haszna nincs, hanem pont az ügy elcseszését szolgálja, és mindez csak azért, mert fontosabb neki a haverokkal való jó viszony ápolgatása, persze a lóvét azért zsebre teszi, azzal nincs gond.

Szóval mennyire jellemző ez?