Létezik Magyarországon"Luxus, , börtön?

"Nem része a nemi erőszak,verés,csicskáztatás stb."

De ezeket nem is a börtönőrök követik el!

Az elítéltek saját maguknak alakítják ki ezeket a kellemes foglalatosságokat.

Most sem értünk egyet Pro Patriaval. A börtönbüntetésnek a egyfelől a személyiség (jó irányba történő) változása, másfelől - jobb híján - a környezettől való elszeparálás a célja. Abban egyetértünk, hogy pártunk és kormányunk ezt nem így gondolja.

Ma Magyarországon létezik luxusbörtön, de nem úgy, ahogy a kérdező képzeli. Ma ott a luxust elég sok pénzzel lehet megteremteni. Közönséges szóval korrupciónak hívják. Az ott remekül működik, nagyon csekély számú esetet leszámítva. Azokat az eseteket nem kell figyelembe venni, ahol a szabadlábon lévő bűnözők így rendelkeznek.

Számomra már nem a valóságban élő, ezért a benne lévő bármiféle veszélyeknek kiszolgáltatott naiv jóhiszeműség az, amit az emberek alapvető jóságába vetnek az elkényelmesedett szende skandináv társadalmakban élők, és azok, akik ezt a felfogást hazai képviseletben vallják. Mivel semmilyen inger, veszély nem éri őket, impotenssé válnak az eredendő védekezésre, de így pont olyannyira a természetből kiragadott, és annak alapvetéseivel sem tisztában levő - végsősoron életképtelen - közösségek jönnek létre, mint a fogságban felnevelt papagáj, amit már nem szabad a kalitkából kiengedni.

A fenti társadalmak maguk teremtettek ilyen, hamis, abnormális rendszerezéssel felállított kalitkát önmaguk közegének.

Téved, aki azt hiszi, hogy a késelős kancigányt, vagy a nénit egymobilért félholtra verő suttyót egy pár könyv elolvastatásával, és agyagozással jóra lehet nevelni. Az emberben természetesen van, vagy nincs morális gát. Aki látott már 2-3 éves(!) gyerekeket, az tudja, már születéskor eldől, kiben van agresszív, önző, irigy hajlam, és ki osztozkodó, jóakaratú, szerethető tulajdonságokat magával hozott. Ez kialakulhat neveltetésre is, de nem harminc évesen.

Ha pedig valaki egész életében egy veszélyes, ingerlékeny, első szóra késelő, pillanatnyi megszorult helyzetét azonnal lopással vagy rablással feloldó, tetovált sz.rember volt, akkor azt versek szabadidős foglalkozás keretében való megíratásával, és néhány dísznövény elhelyezésével sem lehet a "közösség hasznos tagjává" tenni, ez naiv feltételezés, ez hülyeség, ilyen nincs, aki ezt gondolja, nem élt eleget emberek között, nem ismeri magát az embert, mint fogalmat. Utópiák születnek ilyen ábrándozó, szende érzelmekből, amik papíron jól mutatnak, csak nem tükrözik egy valóságos társadalomszervezés alapjait.

A skandináv társadalmak azért olyan jólszervezettek, és magas színvonalúak, mert magas keresetű, jólétben élő emberek alkotják. Nincs okuk lopni, nincs okuk törvényt sérteni. Mindenkinek megvan mindene, ha nincs, lehetősége van tenni érte. Ez az alacsony bűnözési statisztika kulcsa.

De tévesen, a világra való kitekintésük hiányában ezt az alapvetően jó gondosságot feltételezték a harmadik világban szocializálódott emberekről is, tömegével engedték be őket, "mi majd megmutatjuk, hogyan kell jót hozni a földre" kihívásként az életükben. Súlyos hiba volt. Ahol a migránsok megjelentek, ott kezelhetetlen méretekig megugrott a bűnözés is. Nem lehet ilyen naivan hozzáállni a világhoz, mert az visszaüt!

Én magam éppen azért voltam mindig a halálbüntetés bevezetésének ellenzője (mint sokminden másban, ebben sem az "oldalam" irányvonalát elsajátítva, hanem önálló gondolattal), mert azzal morálisan sem értek egyet - feljogosít-e az emberölés arra, hogy mi magunk emberéletet vegyünk el? -, másfelől a hosszú, elzárt börtönbüntetést sokkal nagyobb súlyúnak tartom, mint a kivégzést.

Én magam legalábbis egy 20 éves (de akár 9 éves) ítélet elhangzása után, valószínűleg nekitámadnék egy rendőrnek, hogy kiprovokáljam a lelövésemet. Kilenc év egy néhány négyzetméteres zárkában, bármiféle lehetőség nélkül a szabadulásra, az emberi szóra, akármire? A hideg kiráz a gondolatától, és mivel öngyilkos se tudnék lenni, vagy a kivégzésemért könyörögnék, vagy elérném, hogy a rendőr ellenem fordítsa a fegyverét.

Sosem vallottam egyet a "mártsuk sósavas kádba" és egyéb hozzászólásokkal. A halál túl könnyű menekvés egy sorozatgyilkosnak, egy anya-, egy gyerekgyilkosnak, egy pedofilnak, egy szervkereskedőnek, más ilyennek. Bűnhődjön a börtönben. Ez legyen a büntetése. Hogy megőrül a falak bámulásától, és hogy nincs remény, nincs esély, így telik a holnapi napja is, a következő év is, és a következő tíz év is.

Minden egyes áldozata arcáért, amibe közelről belenézve nem érzett sajnálatot a fájdalomtól eltorzultság és a könyörgés kiülése láttán, legyen egy évvel további az ő őrülete. Verés, bántalom, éheztetés nélkül. Az idő legyen maga a büntetés. És így nyer értelmet a bűnök után kiszabott időmennyiség is.

Hozzáteszem, erre a válasz a "és mi van a kis tolvajásokkal, apróbb könyvelési csalásokkal, családapák adósságok miatt leülendő büntetésével", azaz a morálisan megbocsáltható, kisebb cselekedetekkel. Egy életre tegyük tönkre mentálisan az alapvetően nem rossz szándékú embereket? A büntetésnek különböző fokozatai vannak. A fegyház, a börtön, a legenyhébbnek számító fogház. Nyilván ez a rétegződés ésszerű, és ma is logikusan áll fel.

Itt is érdemes elolvasni a másodikként írt választ:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__76558..

Aki pusztán a pozitív statisztikákra tekint, és az eltérőségek-azonosságok levonásában keresi az okot, nem érti meg a dolog komplexitását annak valós mélységében.