Nem kellet volna bíróság elé állítani rendszerváltás után a kommunista besúgókat, akik ártatlan emberek nyomtak fel nevetséges (bűnök) miatt?

Szerintem nem. A besúgók az akkori állambiztonsági szolgálat munkáját segítő emberek voltak. Ma is vannak nemzetbiztonsági szolgálatok és most is vannak emberek akik segítik a munkájukat. Akkor azt volt az alkotmányos államrend, most ez az.

Ha valaki a hazáját szolgálja az önmagában nem bűncselekmény. Bűn az lenne, ha valaki szándékosan hamis információkkal rossz hírét kelti valakinek, vagy szándékosan és indokolatlanul árt valakinek.

Önmagában az, hogy valaki aláírt egy beszervezési iratot, és időközönként leadott valami jelentést még semmi rosszat nem jelent. Azt kellene bizonyítani, hogy rosszindulatú, hamis, ártó szándékú jelentéseket adott, mert ez lenne erkölcsileg (de nem jogilag) elítélendő.

Ha előszedegetnénk az ügynökaktákat és bíróság elé állítanánk a besúgókat az igazságtalan lenne, mivel az akták egy részét megsemmisítették, egy részét kivitték a Szovjetúnióba és csak egy kisebb hányad maradt itthon. Éppen a jelentéktelenebb besúgókat vegzálnánk a komolyabbak pedig röhögnének a markukba.

Ezt az ügyet el kell felejteni és a történészekre bízni, hogy kutassák és vonják le a levonható általános tanulságokat.

Engem nem is a besúgók személye érdekelne mint inkább az, hogy hányan voltak, milyen társadalmi rétegekből milyen arányban kerültek ki. Hogyan dolgoztak és mire használták a jelentéseiket.