Támogatnátok ezt a törvényt?

Nem, mert a gyakorlatban ez enm működik, mert minden adócsaló első dolga, hogy kiszervezze a vagyonát az unokahug meg a józsibácsi nevére, meg andorrai bankszámlára, a vagyona ötven százaléka egy lyukas zsebkendő ötven százaléka. Pl. gyurcsótány elvtárs minden vagyona egy másfél szobás pápai panellalkás.

Mondok ennél jobbat neked.

A büntetőpolitika Európában a hatvanas évek óta alapvetően vicc. Ellehetetlenülése a XVIII. század óta folyamatos, bár nem minden országban és nem minden időben, de lényegében már minden eszközt kivettek a kezéből, amellyel valamiféle eredményt el lehetne érni.

Először is felejtsük el azt az elvet, hogy a büntetés ideje alatt a bűnelkövető nevelhető. Nem, nem nevelhető, a jelenlegi módszerekkel abszolút nem, más módszerekkel meg idomítható, ami nem nevelés, bár a végeredmény szempontjából ez többé-kevésbé mindegy. Jelen büntetőpolitikánk a szabadságvesztésre alapoz, ami őszintén szólva vicc, mivel ez a legtöbb elítélt esetén csak kigömbölyödést, felgyúrást, bűnügyi továbbképzést, kapcsolatépítést és tekintélyszerzést jelent, büntetést csak azoknak az embereknek jelent, akik nem bűnözők, tehát tévedésből vagy valamilyen hülyeség elkövetése miatt vannak börtönben. Az átlagembernek rémisztő a börtön világa, a börtönlakónak, a bűnözőnek ez otthon. Sokuknak jobb ott, mint otthon. Számukra ez valóban semmiféle elrettentő erővel nem bír, és egyébként bírók, ügyészek ezt gyakran meg is jegyzik magánbeszélgetések során, bár persze, hivatalosan ezt sosem ismernék el. Olyan ez, mint a fidesz nógrádi nagyembere, aki hivatalos szövegeiben csak úgy hullajtotta a krokodilkönnyeket a szegény meghurcolt zsidóság miatt, magánbeszélgetéseiben meg kendőzetlenül megmondat a véleményét róluk. Vannak bocsánatos bűnök, és vannak nem bocsánatosak. Ez utóbbi egyértelműen utóbbi kategóriába tartozik. Bíró, ügyész is így van vele, van egy magánvéleménye, amely természetesen szélsőséges, ezért nem ért egyet saját magával…

Az igazságszolgáltatásnak nevezett jogszolgáltatás jelenleg években (illetve inkább csak hónapokban) méri a büntetést. Ez olyan, mint a székelyviccben, mikor mondja a városi zsivány Mózsi bácsinak, hogy kóstolja meg, jó pálinkát hozott. Hány fokos ez a pálinka? – Harmincnyolc. – Na, fiam, akkor jegyezd meg, hogy neked lázad van, nem pálinkád…

Valaki elkövet valamit, és ha nincs összeköttetése, nem tartozik az érinthetetlenek közzé, nincs pénze sztárügyvédre, nem sipákol érte jogvédő, de eléggé balf..sz volt ahhoz, hogy elfogják (ami kisebbfajta csoda…) akkor bíróság elé kerül, és a talláros bácsi kimond neki egy fél és harminc közzé eső számot. Nem ez az ítélet, amit ténylegesen le kell üldögélni nagyduzzogva, az ennek kb. a fele, nagyritkán kétharmada, és utána szabadon el lehet sétálni. Pontosabban annyira nem szabadon, mert utána meg jön a priusz, ami a tényleges intézkedés, azaz a bűnügyi nyilvántartás, az a bizonyos bejegyzés az erkölcsinek nevezett bizonyítványba, amely egy dologra jó: arra, hogy a megtévedt embernek esélye se legyen visszatérni a társadalomba, a normálisok közzé, az építők sorába beállni. Számára legális munka többé nincs, legfeljebb építőipari napszám feketén. Közalkalmazotti munka többé meg álmaiban sincs, továbbtanulási lehetőség főleg nincs, előrejutási lehetőség egy életre elvágva. Mi marad? A bűn világa. Miről szól a jelenlegi gazságszolgáltatási rendszer? Arról, hogy a bűnös bekerül egy wellnesbörtönbe, ahol eltéblábolhat egy kicsit, majd utána az államhatalom gondoskodik róla, hogy zéró esélye legyen jó útra térni. Azaz a további élete átjáróház legyen a sitt és a feltételes szabadláb között, és ha nem akar éhen veszni, akkor választhat, hogy guberál a kukában, vagy bűnözik. Más lehetősége –nincs. Kár megtérítéséről vagy a bünözéstől való visszatartásról nem beszéltünk. Ezt jelenti, ha a büntetést években mérik.

Én a teljes büntetőpolitikai rendszert átalakítanám, és sosem szabnék ki határozott időtartamú börtönbüntetést. Tudom, hogy a legjobb módszer a korbács, a szögesdrót, az akasztófa és a munkatábor, magam is ezt vallom, de sajnos, ennek megvalósítására a fentiekben ismertetett okok miatt nincs lehetőség. Ennek hiányában egy reális megoldási módszer marad: a pénzbírságolás.

Mi a megoldás? Ha forintban mérik a büntetést. Mármint úgy, hogy a büntetőjogban teljes egészében le kell számolni a szabadságvesztés időtartamának meghatározásával. A büntetés kiszabásának alapja az államot és a sértettet ért kár – vagyoni és nem vagyoni egyaránt – megtérítése legyen. Erre jöjjön rá a bírság, szükséges súlyban. A bűncselekményt elkövető személy ne börtönbüntetést kapjon, hanem számlát. A mai anyagias világban mindent pénzen keresztül mérnek, amely nem helyes, de ha ez van, akkor ez van. A szabadságvesztés csak annak büntetés, akinek van szabadsága, azaz van szellemi képessége és önállósága valamire szabadnak lenni, ennek hiányában csak kényszerű időtöltés, amely főleg időérzék nélküli „kulturális” hagyományú etnikumoknál, akik csakis a mában élnek. A budai villákban felnőtt és az elit körökben mozgó, magát fergetegesen nagyeszűnek képzelő huszonnyolc éves miniszoknyás bírónő valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy amikor azt mondja rostás gáspárnak, hogy önre most négy év hat hónap börtönbüntetést szabok ki, akkor az előtte álló R.G.-nek teljes mértékben fogalma sincs arról, hogy mit jelent négy év hat hónap, leginkább úgy van vele, hogy majd ha mehet (három év múlva, ezt jelenti a négy év hat hónap), akkor majd szólnak. Három évig elcsücsörészik a cellában, elvan a tesókkal, esetleg kijár zacskót ragasztani, de az se biztos, eszik, iszik, felgyúrja magát, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy kirakták a kapu elé. ekkor fogja magát, felül a vonatra, jegyet persze nem vesz, minek, azt a nemrajok szoktak, hazamegy, ha szerencséje van, talál legutóbbi lakhelyén valakit vagy valamit, ahol nagy-nagy szeretettel és sok piával fogadja a rokonyság, akiknek elmondja, hogy persze, ő túl kemény gyerek ahhoz, hogy meg tudják őt törni a prosztó jagellók meg a többi hülye gádzsó. Nem igazán érti azt, hogy miért is baj, hogy ő valamikor régen kivágta a rezet, mármint a kábelt a vasúti biztosítóberendezésből. Irigy a gádzsó. Hiszen van ott kábel elég, jutna neki is. Különben is, há’ visszanő az a kábel magától, alig egy hét múlva már megint vót ott. ez miért is baj? Fel nem foghatja. Hiszen pénzt adnak érte. Sokkal jobb kiszedni és eladni, mint dógoznyi menni, az fárasztó. Az órát és a naptárt gazsi nem ismeri. Minek? Tán valami sürgős dolga van? A nyelvükben csak egyszerű jelen idejű cselekvő igék vannak. Ő azt csinál, amit kedve van. Korán kelni nem sukár. Ha éhes eszik, ha szomjas iszik, ha már nem szomjas, akkor kezd csak igazán inni kezdeni. Ha rájön a szapora, elvégzi , ott, ahol éppen van, ha rájön a kanosság, azt is elintézi, ha a húga van kéznél,azzal, ha a kutya, azzal, ha menet közben megy haza egy rendőprpszichológus lány, akkor azt kapja el. A mában él, és sem a holnap, sem a tegnap nem igazán érdekli, föl se fogja. A bíró pedig az esetek nagy többségében nem is tudja, vagy ha tudja, nem érdekli, hogy ők , hogy egy nagyembert idézzek, „másképpen élik meg a mindennapokat”.

Természetesen pusztán az, hogy hónapok helyett százezrekben és milliókban beszélünk,még nem teszi törvénykövető állampolgárrá a garázdákat, de mindenesetre segít nekik felfogni dolgokat. Mert hát számolni tudnak, (hiszen a segélykét is meg kell számolni, meg a visszajárót a kocsmában…) és ha azt hallja, hogy az elkövetett gaztettért nem nyolc év, hanem huszonhat millió forint a jutalom, mármint mínuszban, felettébb kifejező.

Igen, hallom az ellenvéleményt: ugyan kérem, pénzbírság, az nem tart vissza senkit, kolompár gáspár kifordítja lyukas zsebét: „tekintetes bíró úr, láthassa: ebből vonhatja le!” Nos, igen, ahogy a libernyákosok gondolják, úgy tényleg nincs semmi értelme. De ahogy én gondolom, úgy van.

Megérkezik a rablógyilkos a bíróság elé. A bíró az alábbiakat közli: bűnös? Igen. Jó. Ezt tisztáztuk. Most jön a büntetés. Számoljunk: perköltség hatszázezer, szakértői díj másfélmillió. Nyomozati költség egymillió-háromszázötvenezer. Költség az előzetesben: kétszázharmincezer. Eddig. Utána: betört ajtó, összeforgatott szekrény, takarítási költség, eltört szekrényfiók: százharmincnyolc. Juli néni betört feje, kalmopirin, algopirin, kötszer, mentő: háromszázhatezer. Harminckét nap kórházi ápolás: négyszázhúsz. Floki kutya leütve, állatorvos költsége: nyolcvanhétezer. Sanyi bácsi halott, fájdalomdíj: húszmillió. Temetési költség: száznyolcvanezer, szolíd temetés volt. Mivel házuk , életük biztosítva volt, a biztosító most tejelhet, ezért a biztosítónak is tartozol : tizenkétmillió (biztosítók biztos támogatnák az elképzelésem!). Na, eddig volt a kártérítés. Most jön a bírság: ez legyen mondjuk még negyvenmillió forint. Ügyész munkadíjja hat forint negyven fillér. Mondjuk, legyen az egész hetvenmillió. Kálámpár röhög: hetven forint, vagy hetven millió, nekem oszt’, mindegy, segélyből le nem vonható!

Semmi gond, gazsikám, nincs itt baj. Állambácsi gavallér, állambácsi meghitelezi. Majd ledolgozod. Ez itten kérem, a munkatábor, ahol addig fogsz lakni, míg ez le nem dolgozódik. Az ott fapriccs, az ott a takaród, az ott a csajkád, és barátkozz meg a gondolattal, hogy amíg ezt a hetvenmilliót ki nem fizeted, addig teneked ennyid van a világban, Heti hat nap, napi tizenegy órában ott a krumpliföld, ott a vágnivaló ölfa, ott a megtörni való kő, és ledolgozod. Egy köbméter kivágott, lefűrészelt és felhasogatott fáért háromezer-hatszáz forintot számolunk fel. Ha napi egy köbméter vágsz fel, mivel a felét levonjuk rabtartásba, 38889 nap alatt dolgozod le, ez 124 és fél év. De ha napi tíz köbmétert vágsz fel, hipphpp, 12,5 év múlva szabadulsz. És ez egyedül rajtad függ, senki máson. Mármint, ha jól viselkedtél, mert az őrség azért majd még egy-két picike kis büntetést majd még menet közben rádver. Például nem volt beágyazva az ágyikód, tízezer forint, beszóltál az őrnek húszezer, nem pattantál azonnal a felügyelő bácsi parancsára, harmincezer, négy nappal megint beljebb vagy. Hajrá, gazsikám, sok sikert. Persze, demokrácia van, és mondhatod azt, hogy nem akarsz vagy nem tudsz dolgozni. csak hát, aki nem dolgozik, az nem halad, annak ez életfogytiglan. És nem lesz túl hosszú, nem kell aggódni, mert – elméletben - aki nem dolgozik, az nem kap enni. Eléggé valószínű, hogy az uniónak ez nem tetszene, mert mikor megtagadod a munkát, akkor az éhségsztrájknak lesz nyilvánítva, és a kényszertáplálás lesz számodra elrendelve. Ez nem lesz fájdalommentes, lehet, hogy nem marad fogad….és más testrészeid is megsérülhetnek közben. Persze, csak az után, miután egy hetet éhségsztrájkoltál, és ez időnként váltakozik….

Nem mondom, ennek a visszatartó ereje nincs annyi, mint a nyilvános akasztásnak, szemkiszúrásnak és herélésnek, de egyrészt nem ró költséget az államra, éppen ellenkezőleg: bevételt generál, másrészt igazságos, mert polgári per nélkül téríti meg a sértettek kárát, harmadrészt meg gazsi jó időre ki van vonva a forgalomból, és nincs ideje és lehetősége további öregezésre, és valószínűleg a kedve is megfogyatkozik hozzá, mert 20-30 év krumpli kapálgatás tört krumplin és árpakenyéren, ünnepnapokon babfőzeléken és kényszervágott lóhúson, igencsak visszaveszi a gyilkos indulatokat.

Ez beválna sikkasztók ellen is. Bebiceg a tárgyalóterembe nagyonnagyagy elvtárs, és mosolyog: hárommilliárd forintos sikkasztás, hűtlen kezelés a vád. Hol a pénz? - kérdi az ügyész. Félmosoly a válasz – feléltük kérem, nem tudom, a Kajmán-, meg a Vizigyík-szigetek meg nem ad ki bankinformációt. A bíró vakarja a fejét, jelenleg a törvény hat év kiszabását engedi meg, ebből kiszab ötöt, ebből nagyagy elvtárs leül három és felet, ebből előzetesben volt hármat, úgyhogy van még neki hat hónap szanatórium. Meleg zsiga ugyan elkapná a cellában, de hamar elmagyarázza neki: zsigácska, nekem még van itt fél évem. Utána kimegyek, és megveszem az anyádat a faluddal együtt, ha egy ujjal hozzám érsz, húsz ukrán itt bent fog megkeresni, és dámát fog játszani a hátadon, ami annyira nem gáz, de a seggedben is. Ön ülne hárommilliárdért fél évet? Én állnék is annyit!

Mennyivel másabb a leányzó fekvése, ha a bíró közli: 60 millió bírság, és 3000 millió kártérítés? Nem tudod, hol a pénz? Tényleg nem? Nincs meg. No, hát….ez baj. Hát, így nem lesz könnyű, persze, életfogytiglanról szó sincs, de előreláthatólag a következő 645 000 évet veteményezéssel fogod tölteni, nagyokos elvtárs, hacsak váratlanul hogy-hogynem meg nem kerül a zsé. Az álmoskönyvek is azt mondják, hogy 1-2-3-6-10-20 hónap letöltése után a legszelektívebben törölt memóriában is kezd visszajönni valami kis információmorzsa arról, hol is a pénz. Mindjárt nem volnának olyan problémák, hogy a gazdasági bűncselekmények nyomán keletkezett kárt le kell írni. Ugyan széjjel tetszett írni a vagyont a gyerekre meg az unokahúgra, ami nem elkobozható, de nincs is semmi szükség rá. Időként a fapriccsen a téli hidegben a fahasogatás közben megkérdi a felügyelő bácsi, nem-é jött vissza valami emlékkép arról, hogy esetleg valami rövidíthetné a büntetést. Ismerve nagyonagyelvtársék hótiszta lelkecskéjét, hamar kezdődne valamiféle múlt-visszaidézés. Hamarosan menne a telefon az ügyvéd úrért, hogy asszongya, mégiscsak emlékszem egy kis titkos bankszámlára, amivel meg lehetne spórolni itt vagy harminc évet.

Igen, benne van az, hogy a maffiózócsászár, ha nem tetszik neki a másik maffiavezér, odasétál, lelövi, mint egy kutyát, bebattyog a bíróságra, megkérdi a bírót, mennyi lesz, bíró úr, az megvakarja talláros koponyáját, mond egy árat, mondjuk, 80 misi, barátunk belenyúl a mellényzsebébe, leteszi a pulpitusra, megköszöni szépen, hogy itt lehetett, és elsétál. Igen, ez benne van, de egyrészt, nem ez a jellemző, másrészt nem ez irritálja a közvéleményt, harmadrészt meg még mindig lehet úgy módosítani a szabályt, hogy a büntetés legalább 20 százalékát vagy felét csak le kell kapálni odabent. Ez már apróság és részletkérdés. És az is bevezethető lenne, hogy a megtévedt rendes emberek, akiknek állásuk, munkájuk van, ne kerüljenek börtönbe, hanem kapjanak egy csekket 2.-3 millióról. Nem pénzbe kerülnek, hanem ők hozzák a pénzt, és nem fognak elzülleni, nem lesz belőlük priuszos, hanem állásukat megtartva továbbra is adófizetők lesznek. Ha meg nem tanul belőle –én tanulnék – akkor még mindig marad opcióként második csapásként a bentlakásos burgonyatermesztés.

Egyébként állambácsi jelenleg is ezt a megoldást űzi, csak mindössze gyorshajtás tekintetében, a súlyosabb bűncselekmények esetén még nem vezették be. Hát, be kéne. Elsősorban azért, mert a köz-, és államrendet elsősorban nem a harmincas táblánál hatvannal száguldozók veszélyeztetik.