Nyerek vesztesz megfélemlítő tárgyalási módszert ki dolgozza valaki résletesen?

Szerintem ez inkább kommunikáció, mint jog.

Ennek a lényege, hogy mindig az erő pozíciójából tárgyalsz(ultimátum), és nem azért kevésbé preferált, mint a "győz-győz", mert megfélemlít, hanem mert egy konfliktushelyzetet kiélesít, és természeténél fogva az érdeksérelmeket generálja. Ebből az következik, hogy csak az egyik fél győz, a másik pedig választás elé kerül, és nem garantált az együttműködése. A győz-győz arra épít, hogy a másik felet is ráveszi a saját szempontjai megváltoztatására, hogy mindenki győzzön. A győz-veszít módszer kizárólag rövidtávon alkalmazható (nyilván, ha sikerül a vesztesnek belátnia, hogy tévedett akkor ő is "győz"), a vesztes, ha partiban akar maradni, és nem számolja fel a (nem lép ki) a kapcsolatot, akkor az erő pozíciójába akar visszakerülni, ez pedig a hatékonyság rovására megy (a kapcsolat minőségét erodálja, hogy valamekkora energia nem a kapcsolat javítására megy, hanem pufferolva van, hogy adandó alkalommal felhasználhatóvá váljon az erő pozíciójának visszaszerzésére)

Pl, a klasszikus gyereknevelés nem győz-győz, hiszen a gyerekek nem önszántukból, a saját jól felfogott érdekeik miatt járnak iskolába, hanem a kényszer miatt, és csak később értik meg, hogy ez az ő érdekeiket szolgálta, vagyis a győz-veszít itt is átfordul győz-győzbe.

A győz-veszít általában azzal a prekoncepcióval társul, hogy a másik fél nincs tudatában, és még nem érti, hogy ez az ő érdekeit szolgálja, és ez a prekoncepció szolgáltatja azt az ideológiai alapot (erkölcsi többletet), amit az erő pozíciójában lévő számára felhatalmazást jelent.

Ha jól értelmeztem, akkor egy szenvedélybeteg emberrel kellene dűlőre jutni, én is azt gondolom, hogy ez a technika alkalmas lehet, de a kérdés sokkal inkább az erőről szól. Van-e olyan erő, amitől egy szenvedélybeteg meghátrál, mert hát azért szenvedélybeteg, mert rabja egy nagyobb erőnek? Nem nagyon tudsz tőle mit megtagadni, csak a szenvedélyét, de attól még függő marad, hogy nem tudja a vágyát kielégíteni!

Vagyis nem tudsz mindenhol erőt felmutatni. Elég ha a diplomáciára gondolsz, a békekonferenciák stb, nem működnek, mert a katonai, gazdasági túlsúly nem feltétlenül jelent erőtöbbletet, hiszen a másik felet nem érdekli, ha milliók vesznek el (pl. ma is regnáló diktatúrákkal nem azért nem lehet mit kezdeni, mert katonailag, gazdaságilag nem lehetne rá hatást gyakorolni, nem kérdés, hogy elbuknának, De, mondjuk Észak-Koreát nem érdekli, hogy mennyi emberéletet követelne egy háború, és pontosan az erő pozíciójában lévő államok nem engedhetnek meg maguknak ekkora veszteséget (nincs rá felmentő ideológia), tehát hiába vannak az erő pozíciójában, de nincs általános érvényű felhatalmazó ideológia, hogy a konfliktus végén mindenki "győzzön")

huhh, remélem érthető voltam...