Mennyiben változtatná meg 56 megítélését, ha bebizonyosodna az amit sokan feltételeznek (minthogy nagy a valószínűsége), hogy a forradalmat azok szították akiknek ez tárgyalási pozíciót jelentett az oroszokkal szemben a szuezi válságban?

Igazából én is úgy gondolom, hogy így történt ez az egész, de ettől függetlenül én nálam a megítélése nem változott. Főleg úgy nem, hogy öregapám is harcolt benne, aztán elmenekült az országból a vérbosszú elől.

Nem változtat semmit sem a tényen, hogy a szabadságért harcoltunk, egy megszálló hatalom ellen. Azért lássuk be, hogy ez egy kicsit más volt, mint az Ukrán balhé például.

Könnyen lehet, hogy nagyhatalmi játszmák, politikai érdekek is szerepet játszottak benne.

De mindez nem lényeges. Az a lényeges, hogy a magyar nép, soha nem látott egységben, munkások, értelmiségiek, bal- és jobboldaliak, hívők és ateisták, keresztények és zsidók egységesen mondtak nemet a kommunista diktatúrára.

Ennek semmi valószínűsége! Ha éltél volna a Rákosi időkben, akkor nem is hinnél ebben.

A forradalmat a Műegyetmisták robbantották ki, és hozzájuk csatlakozott először a pesti munkásság, majd a vidéki is. Az egész ország lakossága egyetértett velük, még ott is, ahol nem folytak harcok. A Szuezi válságról akkor nem is hallottunk, de nem is érdekelt senkit.

A diákokat és a munkásságot nem is tudta volna Amerika befolyásolni, mert nem volt ehhez eszközük. Létezett ugyan az amerikai rádiónak magyar adása, de azt annyira zavarták, hogy csak sejteni lehetett, hogy mit mondanak, érteni nem nagyon. Okt. 23.a előtt nem beszéltek arról, hogy rázzuk le az igát. Ezt csak a forradalom kitörése után mondták, hozzátéve, hogy segítünk. Ami csak üres szálam volt, mert nem akarték megszegni a Jaltai Egyezményt. Nem akartak Európában egy újabb háborút.

A segítség abban merült ki, hogy amikor leverték a forradalmat, arra biztattak mindenkit, hogy menjen nyugatra, a szabad világba. Akkor már nem biztattak arra, hogy harcoljunk a szovjet tankok ellen.

Esély sem volt győzni velük szemben.

Azt pedig nem hihette senki, hogy a magyar forradalom jelentősen csökkentette volna a szovjetek haderejét.

Csak annyi történt, hogy a nyugat tiltakozott a szovjet beavatkozás miatt.

5: Őszintén szólva én a világon nagyon egy olyan forradalomról sem tudok, ahol ne lett volna benne a dologban egy külső hatalom keze is ilyen-olyan módon.

Már magában a pszichológia is csodákra képes, nézd csak meg a 2006-os eseményeket. Ott is pár emberből indult ki az egész és terjedt tovább futóláng szerűen. Gyakorlatilag kintről elég volt annyi, hogy az amúgy is izzó parázsra egy kis gyújtóst dobtak és belobbant az egész.

El tudom képzelni, hogy ha a szovjet blokk másik tagországában már hamarabb elérték volna az ingerküszöböt, akkor ott lett volna balhé Magyarország helyett.

Ettől függetlenül tény, hogy a szabadságért harcoltunk, csak egyáltalán nem lehetetlen az, hogy külsős segítséggel indult be a dolog. Elég volt csak egy-két beépített egyetemista aki feltüzelte a többieket (ami nem nehéz hiszen tudod, hogy milyenek a fiatalok) és utána már minden ment magától.

Vicces látni, h micsoda pátosz lengi körül az ilyen forradalmi eseményeket néhány évtizeddel később.

Valójában szó sem volt a kommunista rendszer megdöntéséről, meg ilyen világpolitikai szándékokról. Egyszerűen az emberektől elvettek mindent, éhesek voltak, kilátástalan volt a helyzetük, miközben folyton vegzálták őket a hatóságok. Elegük lett, és a haragjuk a vezetőik és az erőszakszervezetek tagjai felé fordult.

Ennyi.

Minden forradalom triggere az éhség és a reménytelenség.

Nem kellett ehhez külső szervezés.