Mit jelent az ártalmatlanság vélelme?

Az nem ártalmatlanság, hanem ártatlanság. A kettő mást jelent.

Maga az ártatlanság vélelme:amíg nem bizonyítják, hogy elkövettél valamit addig úgy kell tekinteni rád, hogy nem követtél el semmit. A római jog előtt ez nem így volt(azt hiszem) rómaitól). Addig neked az ártatlanságod kellett bizonyítani, és bűnösként kezeltek.

Az elsőt már jól elmagyarázták előttem, úgyhogy nézzük a második pontot.

Ennek a lényege és célja az, hogy egy cselekmény megtörténte után ne lehessen (illetve ne legyen értelme) módosítani a jogszabályt csak azért, hogy negatívan érintse az elkövetőt. Példa erre az, hogy valaki megöl valakit, óriási felháborodás lesz, a politikusok pedig gyorsan megszavazzák, hogy legyen újra halálbüntetés, az elkövetőt pedig most már ki lehet végezni, holott amikor elkövette az emberölést még ilyen büntetést nem lehetett volna kiróni. Ennek ugye a durvább formája az, amikor elkövetéskor nem is számított valami bűncselekménynek (házasságtörés például), de később annak nyilvánítják, aztán megbüntetik a fickót.

Semmit, mert ilyen nincs.

Ártatlanság vélelme van: mindenkit ártatlannak kell tekinteni mindaddig, amíg jogerős ítélettel be nem bizonyosodik az ellenkezője.

Amúgy meg a kérdésed magyarázatához leírtad a választ, szóval akkor mi is maradt a kérdésed...?

Az ártatlanság vélelme a felvilágosodás korában kialakuló, valójában a római jogig visszanyúló, a büntetőeljárást meghatározó alapelve. Az ártatlanság vélelme azt jelenti, hogy senkit sem lehet bűnösnek tekinteni mindaddig, ameddig bűnőségét bíróság jogerős ítéletében meg nem állapította.

Az ártatlanság vélelme azonban valójában nem vélelem, ugyanis hiányzik a vélelmező tény, pl: az apaság vélelme azon alapszik, hogy ő az anya házastársa, és ez alapján a vélelmezett tény az, hogy a gyermek apja az anya házastársa. Az ártatlanság vélelménél nincsen vélelmező tény, hanem azt csak ideiglenesen igaznak fogadjuk el (ezért valójában ideiglenes igazság). Egyes szerzők magának az ártatlanság kifejezésnek a használatát is hibásnak tartják (nem ártatlan, hanem nem bűnös).

Az ártatlanság vélelmének több következménye is van. Ami a büntetőeljárás szempontjából meghatározó, az a bizonyítási teher (a vádat a vádnak kell bizonyítania), az in dubio pro reo elve (A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére), az önvádra kötelezés tilalma (Senki sem kötelezhető arra, hogy magára terhelő vallomást tegyen, vagy maga ellen bizonyítékot szolgáltasson), illetve a védelemhez való jog. A büntetőeljárásban tehát az ártatlanság vélelme kijelöli a terhelt eljárásjogi helyzetét. Emellett jelentős polgári jogi, munkajogi következménye is van (pl: bizonyos munkaköröket bűncselekményt elkövető személyek bizonyos ideig nem tölthetnek be. Ugyanakkor, ameddig az ártatlanság vélelme meg nem dől, addig ezek nem alkalmazhatóak, függetlenül attól, hogy a terhelttel szemben büntetőeljárás van folyamatban).

Az ártatlanság vélelme azt nem zárja ki, hogy a hatóságok valakiről feltételezzék, hogy bűncselekményt követett el (ellenkező esetben senkivel szemben sem lehetne megindítani a büntetőeljárást, hisz ártatlannak kell tekinteni).

Amit a második pontban írsz, az egyrészről a nullum crimen sine lege, másrészről a nullum poena sine lege. A nullum crimen sine lege elvének annyiban van köze az ártatlanság vélelméhez, hogy utóbbi megdöntése eleve kizárt, ugyanis ilyen esetben a bűnösségről való döntés is kizárt. A második elv esetében az ártatlanság vélelme megdönthető, csak az alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében jelent korlátot.