Szerin tetek mi a helyes?

Azonnal szólj a szüleidnek, holnap reggel pedig még a tanítás kezdete előtt menjetek be együtt az igazgatónőhöz. Az osztálytársaid tegyenek ugyanígy, szóval szólj nekik mielőbb.

Ha esetleg az igazgatóság nem veszi komolyan az ügyet, említsétek meg, hogy nyilvánosságra fogjátok hozni.

Ez minimum egy fegyelmi eljárásra, de akár egy rendkívüli felmondásra is ok (azaz azonnali hatállyal történő elbocsátásra).

Segít, ha átnézed a válaszodat küldés előtt, és javítod a hibákat, okoska jogász...

Már ha egyáltalán tényleg jogász vagy. Mert akkor alapból az ellen kellene tiltakoznia a "jogászi vérednek", hogy gyerekeket bezár valaki az ebédlőbe; ráadásul egy olyan személy, akinek abszolút semmilyen joga nincs a diákokat fegyelmezni vagy büntetni, de még csak felügyelni sem... (A bezárás ráadásul még pedagógusoknak is olyan tiltott cselekedet, amiért simán kirúgás jár.)

Arra meg biztos iszonyatosan nehéz volt rájönnöd, hogy a kérdező "valószínűleg egy taknyos kölyök", brilliáns logika, gratulálok. Nyugodtan tapadj a pirosra.

Általában igényesen írok és nem kell újra átolvasnom, de hát ez van, megesik a hiba.

Tudod az az alapvető probléma, hogy az iskolásokat nem arra tanítják, hogy igen is segíteni kell a többi embert, hanem még teszik alájuk a lovat, hogy nem az ő dolguk... Mertem volna én ilyet mondani, hogy az nem azén dolgom; persze tudtunk, hogy nem az és keserű szájízzel megcsináltuk amit kértek és képzeld, nem lettem kevesebb tőle. Megtehették volna ezt velem? Nem, egyértelmű, de nem is ártott a fejlődésemnek.

Az, hogy mi jogos teljesen független attól, hogy mi erkölcsös; látok egy dolgozó embert és látok x eltartott diákot, s látatlanban kéne olyan tanácsot, útmutatást adnom, ami esetleg tönkreteheti egy havi max 100E-ért dolgozó ember életét, s cserébe a diák "elégtételt" nyer. Arányban van a kettő? Kötve hiszem. És ez az ami ellen tiltakozik a vérem.

Egyebek mellett:

1) A "taknyos kölyök" alatt nem az életkorát szándékoztam minősíteni, hanem a hozzáállását.

2) Attól, hogy nem tetszik a válaszom még nem fogok "pirosat" nyomkodni.

3) Most okoskodott az okoska jogász.

"Azonnal szólj a szüleidnek, holnap reggel pedig

még a tanítás kezdete előtt menjetek be együtt az

igazgatónőhöz. Az osztálytársaid tegyenek

ugyanígy, szóval szólj nekik mielőbb.

Ha esetleg az igazgatóság nem veszi komolyan

az ügyet, említsétek meg, hogy nyilvánosságra

fogjátok hozni."

Szinte előttem van, ahogy a nyilvánosságra hozatal után ezrek vonulnak utcára, mert a terrorista konyhás bezárta őket és bombával fenyegetőzött.

Jah, nem....

Úgy érzem kicsit eltúloztad a válaszodban a fellépés módját.

A kérdés az volt, hogy mi a helyes?

A helyes az lenne, ha ezt egyszerűen megbeszélnék a konyhásnővel és legközelebb segítenének felrakni a széket.

Én 12 évig tettem ezt, szimplán, mert megkértek.

Nem pedig odahívni közel 40-50 embert meg arról elmélkedni, hogy ezért ki is lehet csinálni....

Jah és bár nem a kérdéshez tartozik, de helyes lenne még a helyesírás gyakorlása, mert fogsz Te még konyhán dolgozni, ha így folytatod.

Tulajdonképpen miért is nem pakoltátok fel a székeket?

Jövő héten egyik nap pakoljátok fel a székeket, aztán menjetek oda a konyhásnőhöz, hogy elnézést kértek a múltkori balhéért, de azért nem kellett volna bezárni titeket, mert a Józsi lekéste az edzését, a Peti meg rosszul érezte magát és sietett volna haza. Bocsánatot kértek a lustaságotokért, ő bocsánatot kér a túlzott reakciójáért, és téma lezárva.

A többi válaszolónak pedig kívánom, hogy velük is az általuk követelt szigorral bánjanak el minden szabályszegésükért és hibájukért.

A gyerekeket civilizált konfliktuskezelésre kellene nevelni, nem anyucihoz szaladgálásra, feljelentgetésre és tyúkperekre.

@ 6.:

Abszolút értem az álláspontodat (és örülök a normális hangvételnek :), és részben egyet is értek, de én árnyalnám a dolgokat, nem csak szélsőségekben gondolkodnék. Úgyhogy innentől kezdve kéretik "eszmecserének" tekinteni, nem vitának. :)

"Tudod az az alapvető probléma, hogy az iskolásokat nem arra tanítják, hogy igen is segíteni kell a többi embert, hanem még teszik alájuk a lovat, hogy nem az ő dolguk."

Normális helyeken arra tanítják őket, hogy segítsenek egymásnak és másoknak is. (Vannak gyerekek, akik ezt már otthon így "tanulják", tehát nem kell külön erre nevelni őket; akiket viszont igen, az elég nehéz...)

DE:

Nem mindig és mindenhol kell segíteni azért... Nem várható el senkitől (tőled vagy tőlem sem), hogy mindig, mindenhol csak másoknak segítsen, a saját ideje/energiája/egészsége/stb. kárára; vagy pl. egy másik ember helyett megcsináljon valamit, ami annak a másiknak kötelessége. Hogy egy idevágó példát hozzak: az iskolákban általában a gyerekek kötelessége felrakni a székeket a tantermekben, és felszedni a nagyobb szemetet a padjuk körül, ill. rendben tartani a ruháikat, cipőiket és egyéb dolgaikat a szekrényekben. Nem lenne helyes és igazságos elvárni (sőt, hagyni sem!), hogy néhány gyerek csinálja meg az egészet segítség címén, míg a társaik játszanak/beszélgetnek. MINDENKINEK teljesítenie kell a kötelességét, és SZÜKSÉG esetén segíteni másoknak, ezt kell megtanulniuk. (Jó, néha lehet "csak úgy", kedvességből is segíteni; de ha pl. egy rendetlen, trehány gyerek helyett mindig elpakolnának stb., akkor az soha nem szokna rá a rendrakásra, sőt, rászokna mások kihasználására. A segítőkészek pedig "megszoknák" azt, hogy őket ki lehet használni, és innen már csak egy lépés a folyamatos csicskáztatás, amire sajnos bőségesen van példa.)

"Mertem volna én ilyet mondani, hogy az nem azén dolgom; persze tudtunk, hogy nem az és keserű szájízzel megcsináltuk amit kértek és képzeld, nem lettem kevesebb tőle. Megtehették volna ezt velem? Nem, egyértelmű, de nem is ártott a fejlődésemnek."

Látod, ez a lényeg: keserű szájízzel... :( Tudtad, hogy igazságtalanul bánnak veled, rád kényszerítenek olyasmit, ami nem a te kötelességed, hanem mások helyett szívsz. És valószínűleg ezért is gondolkodsz úgy, hogy ha te kibírtad, akkor más is kibírja... Helyesebb és eredményesebb (lett volna) az erkölcsi fejlődés szempontjából nem igazságtalan elvárásként, hanem szabadon választható lehetőségként tálalni a dolgot, és persze motiválni a "jó" irányba.

"látok egy dolgozó embert és látok x eltartott diákot"

A dolgozó ember is volt "eltartott" diák valaha, és diák is lesz dolgozó ember egyszer... A "dolgozó embernek" nincs joga ilyen (vagy más tisztességtelen) módon hatalmaskodni a gyerekeken csak azért, mert ő "dolgozó ember", a másik fél meg "eltartott diák". (Aki ugye nem is tehet arról, hogy eltartott...)

"esetleg tönkreteheti egy havi max 100E-ért dolgozó ember életét"

Akármennyiért is dolgozik egy ember, ez nem mentesíti a törvények betartása alól, ill. a cselekedetei következményének viselése alól.

Nem irigylem a konyhásokat, kemény fizikai igénybevétel a munkájuk, és nem tudom, mennyit keresnek; de nem is sajnálom őket, mert legalább nincsenek munka nélkül, és mert ha pár évvel tovább lettek volna "eltartott diákok", akkor valószínűleg más munkájuk lenne; plusz azért sem, mert a hivatalos fizun kívül jelentős "pluszbevétel" lehet sokaknak, hogy kajára nem igazán kell költenie a családnak... (Régen ismertem egy konyhásnőt, a négytagú családnak hordta haza úgy a kaját, hogy legalább két tele szatyrot cipelt minden nap... Tudom, hogy elvileg ez már nem lehetséges, de gyakorlatilag mégsem szűnt meg; igenis hazaviszik a "megmaradt" ebédeket - és azt akár lehet szándékosan is úgy csinálni, hogy minél több maradjon meg...) Persze tisztelet a kivételnek.

<cserébe a diák "elégtételt" nyer. Arányban van a kettő? Kötve hiszem. És ez az ami ellen tiltakozik a vérem.>

A diák elégtételt nyer valóban, és megtanulja, hogy NEM használhatják ki jogtalanul, nem tehetnek vele azt, amit akarnak; megtanulja, hogy van a világon jog is (persze, igen, tudom, a kötelességeiket is meg kell tanítani nekik); megtanulja, hogy ha sérelem éri, akkor bátran fordulhat panaszával az illetékesekhez (jelen esetben a tanárokhoz/igazgatóhoz, akiknek nem mellesleg kötelességük az ilyen és hasonló helyzetek kezelése; arra is kíváncsi lennék pl., hogy ebben az esetben miért nem volt pedagógus az ebédlőben, holott nem lehetne felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket...)

És mivel mindezt megtanulja, nem fogja zsigerből utálni a "tekintélyszemélyeket", legyen az most még pedagógus, később meg főnöke, a rendőr, akárki.

Plusz mivel mindezt megtanulja, fel sem merül benne, hogy úgy "vegyen revansot", hogy valamilyen módon kiszúr a konyhással vagy akárkivel, akitől jogsértést szenvedett.

És mivel mindezt megtanulja, nem veszi át azokat a helytelen viselkedésmódokat, amiket lát a környezetében, azaz nem kezd el ő is másokat szívatni, kihasználni stb.

@ 7.:

"Úgy érzem kicsit eltúloztad a válaszodban a fellépés módját."

Nem gondolom eltúlzottnak. Sajnálatosnak tartom, hogy ilyen esetek egyáltalán előfordulhatnak, pedig ha mindenki tisztában lenne a kötelességeivel és jogaival, akkor jobb lenne a helyzet. (Tudom, persze, utópia...)

"A helyes az lenne, ha ezt egyszerűen megbeszélnék a konyhásnővel és legközelebb segítenének felrakni a széket."

Szerintem a gyerekek erre egyedül nem képesek. Alapból sem, mert egy felnőtt és egy gyerek nem "egyenrangú partner"; nem csak a felnőtt lenéző, lekezelő magatartása miatt nem, hanem a jogaik, kötelességeik, és úgy egyáltalán a szükséges tapasztalatok hiánya miatt sem. Én nem várnék sok jót egy olyan konyhásnőtől, aki képes bezárni a gyerekeket egy ebédlőbe. (Nem kell bombával meg ilyesmikkel fenyegetőzni; ez így akkor is a személyi szabadság megsértése, ami egy elég súlyos cselekmény; valószínűleg maga a konyhásnő sem tudja, hogy mennyire súlyos...)

Szóval szerintem kell a felnőtt "mediátor", aki megfelelően kezeli a konfliktust. (Nem mellesleg, mint említettem, ez a pedagógusoknak kötelessége is.)

"Én 12 évig tettem ezt, szimplán, mert megkértek."

Azaz önként. A kulcsszó: "megkértek". Erről is írtam az előbb, hogy miért nem mindegy, milyen módon történik a "kérés". Az erkölcsi- és a jellemfejlődés nagyon "vékony jég".

@ 8.:

"Bocsánatot kértek a lustaságotokért, ő bocsánatot kér a túlzott reakciójáért, és téma lezárva."

Lehet, hogy a dolog így megoldódik. De a két dolog NAGYON nem ugyanaz a kategória. A "lustaság" még csak nem is szabálysértés vagy ilyesmi, max. a szorgalom jeggyel vagy dicsérettel/figyelmeztetéssel értékelhető. A bezárás viszont bűncselekmény.

"A többi válaszolónak pedig kívánom, hogy velük is az általuk követelt szigorral bánjanak el minden szabályszegésükért és hibájukért."

Alapból nagyon megfontoltan szoktam cselekedni, és vállalni szoktam a felelősséget a tetteimért. Ha önhibámon kívül fordul elő valami gond, akkor számítok méltányosságra, pontosabban ennek megfelelő bánásmódra; ha viszont tényleg ludas vagyok a dologban, akkor nem próbálom mosdatni magamat, és nem ágálok a következmények ellen. (Volt már példa mindkettőre, tehát nem csak elmélet.)

"A gyerekeket civilizált konfliktuskezelésre kellene nevelni, nem anyucihoz szaladgálásra, feljelentgetésre és tyúkperekre."

A civilizált konfliktuskezelést folyamatosan tanulják, méghozzá a felnőttektől. Ezért igenis anyucihoz vagy pedagógushoz vagy más tekintélyszemélyhez kell szaladgálni mindaddig, amíg megfelelő gyakorlatot nem szereznek ebben. De ez inkább az egymás közötti konfliktusokra vonatkozik. Felnőttekkel szemben még hatványozottabban szükséges egy másik felnőtt bevonása, fentebb indokoltam, hogy miért.