Hogy zajlik viszonylag részletesen egy bírósági tárgyalás? Kit hívnak be először stb.

Büntetőügy esetén, megérkezik a vádirat az illetékes bíróságra, ahol az egyesbíró vagy a tanácselnök (az ügy súlyától függ, hogy melyikük jár el) 60 napon belül megvizsgálja, hogy az ügy áthelyezése indokolt-e (megállapítja a saját hatáskörét) és milyen más értékelése lehet a vádiratban foglaltaknak. Ez tanácsülésen történik, nem nyilvános. Ezután lehetséges, hogy előkészítő ülést kell tartani, ha az ügyész vagy az ügyvéd meghallgatása szükséges (kényszerintézkedések alkalmazása, mint előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet, stb. vagy zárt tárgyalásra vonatkozó indítvány, tanúvédelem). Ezután kiküldi a vádiratot az ügyvédnek és a vádlottnak azzal, hogy mindkettejük 15 napon belül jelölje meg, mivel fognak védekezni, milyen tárgyi bizonyítékokat mutatnak be stb. Szintén ekkor kap értesítést az igazságügyi szakértő, sértett, egyéb érdekelt fél.

Tárgyalás csak akkor van, ha bizonyítást vesznek fel (vannak olyan ügyek, amikor az iratokból is lehet dönteni vagy a vádlott lemond a tárgyalásról, tárgyalást mellőzik), ilyenkor a tanácselnök kéri a hallgatóságot, hogy maradjon csendben (a rendzavarók kivezettethetőek a teremből vagy akár őrizetbe is veheti a bíró), megállapítja a jegyzőkönyv miatt a megjelenteket. Az ügyész először felolvassa a vádiratot, akinek kötelező a jelenléte akkor, ha a cselekmény 5 évnél is súlyosabban büntethető vagy a vádlott előzetes letartóztatásban van. Továbbá végig jelen kell lennie a tanács minden tagjának (az ülnököknek is, különben automatikusan érvénytelen az ítélet) és a jegyzőkönyvvezetőnek.

Tanúkihallgatás során kiküldi a tanúkat a teremből, egyenként tesznek vallomást, aki már ezen túl van, maradhat vagy mehet, nincs kötelezve arra, hogy végig jelen legyen. A tanútól megkérdik a nevét, születési helyét, időt, foglalkozását, stb., a sértetthez vagy a vádlotthoz fűződő viszonyát, illetve hogy az ügyben valamelyikük javára elfogult-e, mindezt akkor is, ha egyébként a vallomástételt megtagadja (pl.: közeli hozzátartozók nem kötelezhetőek arra, hogy a vádlott rokonuk ellenében tanúskodjanak). Elsőként a vádlott tesz vallomást, aki ugyanúgy megtagadhatja, ezt pedig nem használhatják fel ellene szóló bizonyítékként. A tanúkat figyelmzetetik a legfontosabb jogaikra, az igazmondási kötelezettségre és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire illetve, hogy ezeket mind megértette-e, az ezekre adott választ jegyzőkönyvezni kell, enélkül a formaságok nélkül a vallomás nem vehető figyelembe. A kihallgatás során először a bíró kérdez, aztán a sorrend ügyész, ügyvéd, vádlott, sértett, magánfél, egyéb érdekelt. Mind a vádlott, mind a tanúk esetében a bíró felolvassa a jegyzőkönyvbe a vallomásoknak azon részeit, amik eltérnek a nyomozás során és a tárgyaláson tettek közt aztán törekedni kell az ilyen ellentmondások tisztázására. Szintén fontos kideríteni azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. Ha a tanú nem tesz vallomást, a nyomozás során tett vallomását felolvasással teszik a tárgyalás anyagává.

A bizonyítási eljárásban még rengeteg lehetőség van (kihelyezett tárgyalás például az elkövetés helyszínén), figyelembe veszik az objektív szakvéleményeket, okiratokat és minden egyebet, ami a konkrét tényállás megállapításához szükséges.

Az ügyész módosíthatja vagy kiegészítheti a vádat egészen az ülés lezárásáig, illetve ugye ejtheti is, ezt viszont indokolnia kell. Ha nincs újabb bizonyítási indítvány vagy azokat a bíróság elutasította, jön a két perbeszéd (illetve több vádlott esetén több), először az ügyész összegzi az ügyet, aztán a védő, ezek félbe nem szakíthatóak és a szót nem lehet megvonni, csak akkor, ha az elmondottakkal az illető bűncselekményt valósít meg, végül pedig az utolsó szó joga a vádlottat illeti.

Ekkor megint átáll nem nyilvános üléssé a bíróság, tanácsülésen határoznak arról, hogy a vádlottat bűnösnek látják-e. Ezen a tanácsülésen csak a bíró és az ülnökök vesznek részt, meg a jegyzőkönyvvezető. A hivatásos bíró eligazítást tart az ülnököknek a fontosabb jogi tényekről, minthogy milyen alaki követelményei vannak annak, hogy egy adott vádlottat egy adott bűncselekmény esetén lehet bűnösnek kimondani (egyszerűbben: mi kell ahhoz, hogy elítéljenek). Először mindig a fiatalabb szavaz a bűnösség kérdésében, és az ítélethozatalhoz elég a többség, nem kell egyhangúnak lennie. Bűnösség esetén határoznak a büntetés mértékéről. Az ülnök fűzhet különvéleményt az ítélethez, ha azzal nem ért egyet. Az ítéletben megjelölik azokat a Btk.-fordulatokat, amik alapján bűnös a vádlott, milyen büntetést vagy intézkedést szabtak ki vagy a büntetést mellőzik, vagy felmentő ítéletet hoznak. Egyéb esetekben végzéssel határoznak (pl.: a vádlott időközbeni halála, vádejtés, a cselekmény már korábban el lett bírálva vagy a vádlottat más néven de korábban már elítélték) az eljárásról. Az ítéletet vagy végzést annak meghozatala után kötelesek azonnal kihirdetni, írásba foglalni viszont több napjuk van (30, bonyolult ügyeknél 60 nap, lényegében ezt végzi a fogalmazó), zárt tárgyalás esetén az ítélet rendelkező részét mindenképp nyilvánosan kötelesek kihirdetni, az indokolás felolvasása történhet újra zárt ülésen.

Az ítélethirdetés után kerül sor a fellebbezéssel kapcsolatos kérdésekre. Fellebbezni az ítélet ellen az ügyész, védő és a vádlott tud csak, bizonyos rendelkezések ellen viszont bárki, akivel szemben az ítélet valamilyen rendelkezést tartalmaz. Fellebbezést be lehet jelenteni azonnal, vagy 3 napon belül (illetve a kézhezvételtől számított 8 napon belül, ha olyan személy akar fellebbezni, akinek csak postai úton küldték meg az ítéletet).

Ez úgy dióhéjban az elsőfokú eljárás menete mind járásbírósági, mind törvényszéki (megyei) esetben.

Másodfokon nincs bizonyítási eljárás, csak akkor, ha olyan bizonyíték merül fel, ami alapjaiban változtathatja meg az ítéletet. Itt érvényesül a súlyosítási tilalom (csak akkor lehet súlyosabb büntetést kiszabni vagy a bűnösséget megállapítani, ha az ügyész súlyosításért fellebbezett). Fellebbezés esetén az ítélet végrehajthatósága korlátozott, a fellebbezés a jogerőre emelkedésre halasztó hatállyal van. A másodfokú eljárás az egész elsőfokút teljes terjedelmében bírálja felül, szintén tanácsülésen határoz. Ez lehet új eljárásra utasítás hatályon kívül helyezéssel együtt, megváltoztatás vagy helybenhagyás. A másodfokú határozat már jogerős és végrehajtható.

Harmadfokra akkor kerülhet az ügy, ha az első- és másodfok teljesen eltérő határozatot hozott (először felmentett aztán bűnösnek kimondott vádlott vagy fordítva), ítélőtábla jár el, ha a másodfokon törvényszék járt el, a Kúria, ha a másodfokú ítéletet az ítélőtábla hozta. A harmadfokú eljárásban a bizonyítás már teljesen kizárt, ha valamilyen hibából kifolyólag mégis szükséges, akkor vagy a másodfokú vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével "ledobja" az ügyet. A harmadfokú fellebbezés csak annyiban függeszti fel a másodfokú határozat jogerejét, amennyiben a fellebbezést benyújtották, és a harmadfokú bíróság ugyanolyan határozatokat hozhat, mint a másodfokú.