Személyi szabadság korlátozásának számít, ha a tanár nem engedi ki a gyereket WC-re óra közben?

"Mi a helyzet akkor, vizsga vagy dolgozatírás alatt? Érettségi közben pl. lehet, csak be kell írni, hogy mitől meddig volt kint"

Az érettségin akár 3-4 órán át is kötelező jelleggel benn kell ülni a delikvensnek. Pontosabban az sem kötelező: néhány tárgy (pl. matematika, ahol külön teszt is van) kivételével ha akar, 5 perc után úgy dönthet, hogy ő készen van és mehet is haza. De remélem, érted, mire gondolok: vizsgán, érettségin nincs szünet, ott egyben kell lehúzni több órát. Az meg azért eléggé sok, teljesen életszerű, hogy valakinek közben ki kell mennie. Még mindig jobb, mintha összepisilné magát.

Ezzel szemben a tanóra hossza 45 perc és van utána 10 percnyi szünet. Egy egészséges diák 7-től 18 éves koráig képes arra, hogy 45 percen át visszatartsa a vizeletét és székletét (vagyis szobatiszta), utána pedig 10 perc általában elég rá, hogy elintézzen minden fontosabb ügyet a WC-ben. Már ha a szünetet nem a büfé előtt, sorban állva, folyosón zenét hallgatva, esetleg fiú WC-ben cigizve tölti. Éppen ezért nincs értelme annak, hogy óra közben külön is ki lehessen menni a WC-re, hiszen van rá bőven mód a nap során, még akkor is, ha néhány szünet elmegy testnevelés óra előtti/utáni öltözéssel vagy a szaktanterembe történő mászkálással.

Egyébként a jogi hátterét nem ismerem a dolognak, de biztos, hogy a személyi szabadság korlátozása nem áll fenn. Többek között ugyanis munkahelyeken is van úgy, hogy nem teljesen szabad a dolgozó mozgása, WC-re csak szünetekben mehet ki. És ott sincs szó személyi szabadság korlátozásáról, egyszerűen csak olyan a munkavégzés módja, hogy folyamatosan dolgozni kell (pl. szalag mellett végzett munka, de mondjuk egy egyfős újságosbódé is ilyen). Ja, és ilyen helyzetekben már csak azért sincs probléma, mert a munkahelyeken általában értelmes, szobatiszta felnőtt emberek dolgoznak, nem pedig mindenen felháborodó, borzasztó öntudatos általános és középiskolások, akik rettenetesen önérzetesek, mikor nem mehetnek ki óra közepén pisilni és a tanár 15 másodperccel kicsengetés után engedi ki őket, de az már kevésbé zavarja az óriási öntudatukat, hogy reggel negyed óra késéssel érkeznek (mert őket meg kell érteni, más a bioritmusuk és nem érnek be 8-ra), az érettségi jelentkezési lapjukat meg elírják (mert ők vizuális típusok és írásban nem annyira jók, ugyanis lusták voltak megtanulni még a saját nevüket is, de mivel zenében borzasztóan tehetségesek, szívesen elrappelik, miből szeretnének érettségizni).

Pisi igen, de kaki nem.

Fordulj szerintem a strasbourgi emberi jogi bírósághoz.

"A tanár miért ne engedhetné meg, hogy kimenjen a diák? Milyen érdeke fűződne ahhoz, hogy bent tartsa a gyereket?"

1. Ha megengedi, akkor egy átjáróház lenne az óra, mindenki ki-be mászkálna folyamatosan. Hogy a tanárt zavarják, az egy dolog, de a többi diákot is, akik esetleg a tanárra akarnának figyelni. Egyetemen már van annyira kultúrált a diákság, hogy nem tömegesen, öt percenként mászkálnak ki előadás alatt, de középsuliban még nem működne.

2. Dolgozat alatt a diák elolvassa a kérdést, kimegy hugyozni, és közben szépen elolvassa a megoldást is. Ez a puskázás legalizálása. Konkrétan értékelhetetlen lenne szinte minden doga.

1. A fenéket nem működne, nálunk is működött. Ez is a tanáron múlik, ha van egy megfelelő tekintélye, ami véleményem szerint egy tanárnak kötelező kelléke, akkor nem válik átjáróházzá az óra. Csak sajnos nagyon felhígult a pedagógus szakma, ezért gondolják a gyerekek, hogy ők mindent megtehetnek.

2. A dolgozatírás nyilván más eset.

Nem az a baj, hogy a tanár megzavarodik a WC-re tartó diáktól. Sőt, talán a tanárt zavarja legkevésbé: ő akkor is el tudja mondani az anyagot.

Viszont a derék, WC-re tartó diák először is megböki a padtársa vállát, hogy ugyan engedje már ki. A padtársa abbahagyja az írást, előrébb húzódik, kiengedi. Körülöttük 1-2 ember még felnéz, figyeli, ki mozdult meg és merre megy. Aztán elindul a derék tanuló, biztosan lesznek még páran, akik felkapják a fejüket a mozgásra. Nem azért, mert nem figyelnek, ez egyszerű emberi reakció.

Kimegy a diák, eltelik öt perc, visszajön, ugyanez újra, egyesek összesúgnak: "biztos megint matyizni/cigizni ment ki", padtárs fészkelődik, diák leül. Utána - jó esetben - valamelyik körülötte ülőhöz fordul: "Hol tartunk?". Az megmutatja neki a füzetet, lemásolja, kész. Vagyis az, hogy egyetlen diák kiment WC-re, többeket is kizökkentett. Ha egy órán van 4-5 ilyen (mert ugye ha egynek szabad, akkor a többinek is), az azt jelenti, hogy szinte folyamatos a forgalom, mindig jön-megy valaki. Ettől pedig lehet, hogy egyes diákok nem tudnak figyelni, nem hallanak mindent, amit szeretnének.

Rendben van, ha a tanárt ennyi kibillenti, ne menjen tanárnak, hiszen mint tudjuk, a tanár azért van, hogy bárki belerúghasson, de a szent, sérthetetlen és felsőbbrendű diákkal mi lesz? Ha az egyik diák zavarja a másikat abban, hogy figyeljen, arra mi a megoldás? Hiszen a diák egyéniség, hagyni kell kibontakozni és nem szabad korlátozni. Na de ha az egyik egyéniség a másik kárára megy, akkor az feloldhatatlan ellentéteket szül.

Egyébként meg azzal sem egészen értek egyet, hogy akit megzavar egy gyerek járkálása, az ne menjen tanárnak, illetve a tanár érje el, hogy senki se akarjon kimenni óráról. Az, hogy az órák rendben zajlanak és eredményes a tanítás, nem kizárólag a tanár felelőssége. Ahhoz bizony a diákoknak is hozzá kell tenniük a magukét. Nem elég az, hogy beülnek órára, nekik is meg kell tenniük, amit tudnak: csendben vannak, hagynak másokat figyelni és a tanárt tanítani, ne adj' Isten ők maguk is figyelnek (de csak érzéssel ám, nehogy az egyéniségük károsodjon). Ha ők is hozzáteszik a magukét, mondjuk azzal, hogy - egyébként abszolút kibírható - kényelmetlenséget vállalnak és nem akkor mennek WC-re, mikor éppen jön az inger, hanem csak szünetben, akkor eredményes lehet az oktatás (persze nem csak ettől lesz az, de nem árt, ha a gyerek is partner benne). Az viszont nem működőképes hozzáállás, hogy mindent a tanár oldjon meg: tartsa fenn az érdeklődést, fegyelmezze a hülyéket, alkalmazkodjon mindenki egyéni követelményeihez, a diákok meg csak éppen-éppen bemennek órára és nagy kegyesen hagyják magukat tanítani. Ilyen hozzáállással sajnos tehetségtől, rátermettségtől függetlenül nem lehet jól tanítani.

Ez mondjuk nem függ össze szorosan azzal, hogy kiengedi-e a tanerő a diákot WC-re (már látom is a hozzászólást, hogy: "ne beszéjél melé mer enek semi köze sincsen a VC-hez!!!"), viszont ha a diák eleve úgy áll hozzá az órához, hogy nem fog kimenni WC-re, mert kibír 45 percet akkor is, ha közben mondjuk olyasvalami hangzik el, ami őt nem különösebben érdekli, akkor azzal hozzá tud tenni valamennyit ahhoz, hogy a tanóra sikeres legyen. És akkor talán ő is többet tud tanulni az óra alatt, a többiek is több információhoz jutnak és a tanár is sikeresebbnek érzi az egészet.