A házat milyen esetben lehet elperelni a másik féltől válás után?

Nem írom, hogy kedves kérdező!

Azért megértem, hogy kezdesz felfogni egy- két problémát. Ez jó lehet, ha a hol lakás lehetőségéről gondolkodsz, de ez bizony a gondolkodásnak csak a legfelszine. De mondjuk, hogy legalább elkezdted. A gondolkodást.

Viszont nem tudom, hogy egyáltalán a gondolataidban érintetted-e azt a területet, hogyvalami baja elégedetlensége lehet a másiknak veled, veletek szemben.

Az ordítás nem megfelelő kifejezési mód, de mégis, ha analfabéta is a férjed, amikor megesküdtetek, akkor meg két csokira, meg 3 babaruráha meg csip csup dolgokra esküdtetek, hanem a Mindenható Isten színe előtt, még akkor is ha nem voltál tudatában, és hogy mire az egész életeteken át egymás iránt tartó hűségre esküdtetek. CSak emlékeztetnélek. EGy nő nagyon jól tudja, hogy hogy lehet kiidegelni a férfit, akivel együttél.

A szavaidból azt látom, hogy te már egy párszor átlépted azokat a meg nem engedhető határokat.

Tartozol neki azzal, hogy tiszteletben tartsd! Beszélj vele. Nem vádolva. Nem felhánytorgatva.

Nem az mondom, hogy az igényeidről a szempontjaidról mondj le. De azt igenis mondom, hogy nem vagy igaz hanem hamis, ha a helyett, hogy vállalnád azt, hogy kényelmetlen helyzetekbe kerülj a férjeddel, mert a beszélgetéseidben kényelmetleneket fog mondani neked, ahelyett váláson gondolkozol.

Az én feleségem is, évtizedekig magában tartott dolgokat, el se mondta nekem, ami bántotta. Pisztlicsáré dolog volt. Legalábbis a szememben. De miért ne vettem volna figyelembe a szempotjait.

Évtizedekig érlelte magában a mérgező gondolatait. Nekem esélyt sem adott, hogy bocsánatot kérjek a figyelmetlenségeimért, vagy hogy változtassak, vagy bocsánatot kérjek.

Most válik tőlem, mert annyit halmozott fel magában. GYanítom, hoy már el se tudja mondani, hogy mi is a baja. De mindent megragad, hogy önmaga előtt igazolja magát és a tetteit.

Kérlek téged. Ne akarj válni.

Vállald a kellemetlen beszélgetéseket, és beszélgess a férjeddel.

Téged zavar az ordítozás. Naná, hogy zavar. Nem lennél normális, ha nem zavarna. De ez nem ok a válásra.

Viszont, ha kicsírázott benned a jó gondolat, hogy javítani akarsz a házasságotokon, azt javaslom, hogy szakemberrel, és jó alaposan készülj fel. Meg fogod látni, hogy megéri.

A válás csak bajt hoz, megoldást nem. Nyomorba fogsz kerülni. És nem csak anyagi értelemben. Ahhoz, hogy a lelked ne nyomorogjon az analfabéta férjeddel is foglalkoznod kell. Nem csak a gyermekeid felé vannak kötelességeid. A férjed lelkivilágával is kell foglalkoznod. És azt is el kell érned, hogy ő is foglalkozzon veled.

Ezek nem lehetetlenségek.

De fel kell készülni alaposan. Mintha egy háborúra készülnél, csak nem valaki ellen, hanem valakiért. a gyerekeidért, a férjedért, magadért. És hogy ki ellen:

Furcsát mondok, de figyelj! Gonosz lelkek sugallnak be hamis feltételezéseket, és nagyon valószínűnek látszik, nagyon meggyőzőnek, azért, hogy szétszakítsanak kapcsolatokat, családokat, és a végén életeket is öljenek.

Mi a te dolgod?

Felismerni ezeket, és állandóan szürni a gondolataidat. Ahogy Pál apostol mondta, fogjul ejtvén minden gondolatot a Krisztusnak.

Azok az igék erről szólnak. A te fejedban is rend lesz. És az életetekben is. De ez folyamatos harcot fog jelenteni. Már harcban vagy, csak nem te kezdtél el a gonosz gondolatok ellen harcolni, és a gonosz által alakított helyzetekre megoldást találni, hanem belefeküdtél, eltanyáztál, elhasaltál, azokban, és meg se próbáltál küzdeni, becsültes megoldást találni.

Ha kéred Isten segítségét meglátod, hogy máshogy alakulnak a dolgaid.

Fodítsa jóra Isten az életeteket.