17éves srác vagyok. A párom 16éves. Anyukám tilt és nem enged semmit! Tönkre tesz minket idegilek és lelkileg. Össze szeretnénk költözni valamilyen úton anyumtól távol. Hogy tudnánk megoldani? Sürgős!

Próbáltad már megbeszélni anyuddal normálisan? Miért tilt?

18 éves korodig akkor rángat haza amikor akar, még a rendőrséggel is hazavitethet, szóval nem sokat tehetsz. Próbáljatok kijönni valahogy. Bár jó lenne tudni mi a gondja...

2. válaszolónak igaza lehet, bár a legjobb haverom egyike 14 éves korától önfentartó 16 éves korátol meg barátnővel együtt élt egészen 21 éves koráig. Most szingli.

Nemtudom mióta tilt anyád, de perpill 16-17 éves fiam, kérné meg valaki kezét, én is tiltanám az biztos.

Forditva meg a fiút meg is verném de alaposan. Együttélés se igazán müködne "apa/anyaszemmel", de magában hogy együttvagytok, ezt elkéne fogadnia.

Szóval ha most anyádnak csak ugy adtad volna be, és úgy tudná hogy "ti csak együttvagytok találkozgattok és párkapcsolatban vagytok (teljes mértékben), ennek a ténynek nem kéne idegesítenie.

De ha ezen a két okon romlott meg a kapcsolat, hogy tilt (eljegyzés, összeköltözés gondolata...), akkor jogos anyád dühe, egyébként nem.

A leírásod alapján úgy gondolom anyádnak van igaza...

Ugyanakkor van lehetőséged nagykorúsíttatni magad és akkor magad dönthetsz!

Ehhez viszont az kell ami logikailag is érthető hogy kellhet:

- Anyád iszik, ver téged és nem lát el(nem ad ételt, nem gondoskodik rólad stb)

- Képes vagy magadról önállóan gondoskodni tehát valóban felnőtt vagy! Hétvégenként legalább dolgozol de akár még hét közben is suli után és képes vagy magadat eltartrani!

Tehát ha anyád ver és nem ad neked ételt miközben neked jók a jegyeid,tisztességes vagy és magad keresed meg a pénzed akkor készen állsz az önálló életre!

Barátom fiatalon összeköltözött a barátnőjével és a fél éjszakáját és a hétvége egy részét is munkával töltötte hogy eltartsa magukat. Nem igazán ment így a barátnőjének is ezt az életet kellett volna választania hogy együtt maradjanak! Nah ekkor lépett le a lány... :))) Barátom meg tapasztaltabb lett...

Vagyis te és a barátnőd is menjetek el dolgozni és ha az össz jövedelmetek eléri legalább a havi nettó 100.000-et akkor gondolkozzatok a dolgon.

Amelyik utat választani akarod az kib.szottúl kemény!!!!!!! Fel sem fogod mennyire!

De ha akarod akkor mutasd meg hogy a pároddal hajlandóak vagytok mindenről lemondani! Barátokról, szabadidőről, mindenről!!!

És most egy kicsit gonoszat írok de ez az igazság:

1 hónap olyan melótól amit az elköltözött haverom csinált, szerintem rimánkodva kérnétek magatokat vissza a kialvatlanságtól és fáradtságtól!

mert rájönnél hogy a munkaadód kihasznál és magasról tesz arra hogy tanulnod kell, nála vagy teljesítményt nyújtasz vagy kirug!

5-6 hónap ilyen éjszakai munka után amit mindketten keményen nyomtok a pároddal ha még mindig nagykorusítani akarod magad, vélhetően lehetséges lesz és simán elköltözhetsz.

De írásod alapján garantálom hogy hamar elvérzel... És a barátnőd is rájön hogy baromira nem ezt akarja hátralevő életében...

Kedves kérdező!

A leginkább idegtépő választ fogom Neked adni: VÁRJ!

Az idő Neked és a párodnak dolgozik.

Várj. Tartsatok ki egymás mellett. Addig; legyen mindkettőtöknek érettségi, esetleg kis munkatapasztalat, netán egyetem! Ezalatt nem kell Anyudnak tudnia rólatok. Kis idő elteltével (kb. 3-5 év) feltehetitek Magatoknak a kérdést: vagyon Neked ő az a nő, akivel el tudod képzelni az életed, és ugyanez az Ő részéről Feléd.

Egy személyes példa. Tudod, én és a kedvesem a család felől nem kapunk támogatást. Konkrétan ki van mondva, ez csak egy "hétvégi kapcsolat" lehet, hosszútávra nem tervezhetek. Hamarosan szakítanom kell vele, és majd keresnem kell helyette egy másik lányt.

Jelenleg nem szegülök ellen, mivel nem áll módomban (egyetem, eltartott vagyok). Azonban, ha azt befejeztem, én is el fogok gondolkozni, hogy Ő-e az, akivel le tudnám élni az életem. Ha igen, több kérdésem nem lesz.

Mert már megtehetjük.

17 éves korban elég természetes, hogy valaki azt gondolja, képes az élet minden kérdésére helyes választ adni, és mindenki más (aki nem így gondolja) az ellensége. Szerencsére az esetek túlnyomó többségében ez megmarad a fantázia szintjén, esetleg néhány kemény vita, vagy rövid idejű sértődés.

De néhányan azt ténylegesen is végre akarják hajtani, önálló, saját életet élni, és meg is teszik a szakítást. Túlnyomó többségüknek fogalmuk sincs, hogyan kell szervezni egy háztartást, munkát, tanulást, szórakozást összehangolni, a létfenntartást finanszírozni. A nemtudás sokakat nagyon merésszé tesz. Rendkívüli eseteket leszámítva (millióból, ha egy kettő) ezek a kísérletek totális csődhöz vezetnek, jó esetben nagy nehezen visszazökkenhetnek az eredeti életükbe, de többnyire akkora károkat okoznak maguk körül, hogy ez nem igaz. Ezekből lesznek az emberi roncsok, depressziósak, munka és lakás nélküliek, korán halók.

Ha ebbe az állapotba szeretnél kerülni, tedd, amit belső "kényszered" diktál. De minden megoldhatatlannak tűnő nehézség esetén gondolj vissza arra, vajon amitől ma "lelki roncs" lettél, nem sokkal könnyebb és elviselhetőbb dolog-e, nem arról van-e szó, hogy mások, mondjuk anyád oldja meg helyetted a neked fel sem tűnő problémákat.

Lelki problémákra nem lehet "távsegítséget" nyújtani, legfeljebb néhány nagyon befogadó személyiségnek tanácsot adni. Te az elutasítók kategóriájába tartozol, meg sem próbálod anyád szempontjait megismerni, megérteni. Írásaidból ez tükröződik. Miért gondolod, hogy számodra kedves megoldáshoz itt kaphatsz használható tanácsot? Nem kaphatsz, mert nem létezik, és ha létezne, sem értenéd.

Tudom, hogy keményen fogalmaztam, de akár hiszed, akár nem, legalább őszintén a problémádat próbáltam megvilágítani. Rajtad áll, mit hasznosítasz!