Az elévülés akkor kezdődik amikor a követelés esedékessé vált. Az esedékességet megelőző időszakokban peren kívüli kezdeményezéseket a bíróság miért nem veszi figyelembe?

Az történt hogy 12 éve munkahelyi baleset ért 10 éve ebből adódóan 67% rokkant nyugdíjas lettem. Tehát a keresetveszteségem a vagyoni kárigényem az 2002. évben volt esedékes . a munkáltató 2005. évben elismerte a kárigényemet s ígérte írásos nyilatkozatában hogy minden káromat megfizet. Csak hogy jogutód váltás történt. A jogutód is tudott a káraimról mivel egy másik perben már ö képviselte az alperest. E másik per úti elszámolási per volt. A jogutód alperesnek 2007. 03. 15. bizonyíthatóan felszólítottam hogy igényt tartok a vagyoni káraimra kértem a peren kívüli megegyezést.Mivel az alperes füle botját nem mozgatta ezért. 2010. 03.15. én postára adtam a vagyoni károm keresetét. Az igazságügyi orvosszakértő igazolta az állapotom nagyfokú romlását ami a belesettel összefüggő. Sajnos a bíró mindvégig az elévülésre hivatkozott, az alperes erre nem hivatkozott. a becsatolt elévülésit megszakító felszólítások közt talált a bíró egy a rokkant nyugdíjazásomat megelőzően alperesnek egy szintén megküldött felszólításomat ami az úti elszámolások és a személyiség jog megsértése miatt készült ez 2001. évben történt tehát ekkor nem voltam jogosult a vagyoni vagyis a keresetem veszteségének az igényére. Sajnos a bíró az elévülésre utalva elutasította keresetemet azzal indokolta hogy a 2001. es felszólításomra a munkáltató 2005. évi elismerése elévült az három éven túli időszak. Még elmondani sem engedte a bíró védekezéseinket, hogy a 2001. évi felszólítás az teljesen más ügyet jelent, valamint hogy 2001. évben még a vagyoni káraimra a keresetveszteségre nem is voltam jogosult. Kíváncsian várom a hozzászólásokat az ügyben.

Köszönöm az eddigi válaszokat.