A problémám kicsit összetett, elég hosszú. Ki lehet valahogy hagyni az ügyvédet egy perből? Hogy lehet ilyenkor feljelentést tenni, hogy induljunk el?

2008.12.01-i dátummal férjem Siófokon üzemi balesetet szenvedett, melynek következtében eltört a bal térdkalácsa, a jobb könyöke, az orrcsontja, agyrázkódása és zúzódása keletkezett. A helyszínről a siófoki kórházba szállították.

A problémám az, hogy bár fájlalta a jobb kezét és be is volt dagadva, de először észre sem vették, miközben szedték le róla a ruhát, forgatták össze-vissza szerencsétlen karját. A törés aztán később mégis kiderült, mikor már nagyon feldagadt a könyöke. Az orvosok tájékoztattak, hogy a törött csont átszúrta az izületet.

A térdét nem műtötték, mondván, határeset, hogy nem kell múteni; elsőzör csak fekvőgipszet kapott.

Az orrcsont törést (egyébként szilánkosra tört) nem vették észre és az agyrázkódásra is csak két nap után jöttek rá...

2008.12.05-i dátummal férjemet hazaengedték a kórházból. A helyi (dabasi) SzTK-ban kellett jelentkezni a háziorvosnál, aki férjemet a "legmegfelelőbb" helyre, a sebészhez továbbította. A sebész nem csinált mást, mint rövid idő után teljesen begipszelte a férjem lábát, illetve megröngeneztette a kezét is, amit azóta is fájlalt. Az orvos mondta, hogy minden rendben, el fog múlni. A férjem térde folyamatosan csak dagadt, sokszor három, négyszeresére is és nagyon nagy fájdalmai voltak, állandóan fájdalomcsillapítokon élt. A feje folyamatosan fájt, és az orra is. Két hét után könyörögni kellett az orvosnak, hogy nézze már meg az orrát is, mert meg van dagadva, mozog, el van deformálódva. Az orvos reakciója csak annyi volt, hogy "ne akarja megmagyarázni, hogy esetleg el lehet törve az orra, mert Siófokon őt megfelelően kezelték." A Röngtgenből aztán amit mégiscsak kiharcoltunk kiderült, hogy szilánkosra tört az orra felső része, és amit Siófokon csináltak röntgent, az csak egy orr-melléküreg röntgen volt...

A gipszet a sebész kb 5 hét után levette. S bár a férjem bicegni tudott, de a hatalmas duzzanat nem múlt és a kínzó fájdalom sem. A sebész ezért, mondván, hogy Ő nem tud vele mit kezdeni, beutalta a merényi kórházba. El is mentünk, ahol először egy orvos még lekezelő is volt velünk, mert 2 napra rá, ahogy beutalta a sebész tudtunk elmenni, ugyanis a férjem buszra nem tudott felszállni és olyan embert, aki elvisz minket, csak akkora tudtunk szerezni. Illetve a doktorúr megjegyezte azt is, hogy mit képzelünk mi, hogy ilyen ónos esős időben jövünk, mikor itt van 400 beteg, itt fogunk ülni vagy este nyolcig... A kórház traumatológiáján kb 15 percet töltöttünk várakozással, röntgenezéssel együtt, ahol azzal az indokkal küldtek el minket, hogy izületi problémák léptek fel, ezért a fájdalom és a duzzanat(?). Illetve azt mondták, hogy járjon gyógytornára. A sebészhez visszamentünk, aki továbbra sem tudott velünk foglalkozni, felírt izületi gyógyszereket, meg fájdalomcsillapítókat. Persze sem a duzzanat, sem a fájdalom nem múlt, és mikor kontrollra visszament a férjem, megint jelezte a problémáját, ahol a sebész ismét annyit mondott, hogy Ő ezzel nem tud mit kezdeni, porckopása van, ezért porcerősítő gyógyszereket írtak fel neki és persze fájdalomcsillapítókat, amiből már egy 20 szemes levél egy hétig volt elég... Megjegyzem, a gyógyszerek több, mint 7000 forintba kerültek. A gyógytornát nagyon nehezen bírta, és a gyógytornász javaslatára, aki mondta, hogy nem szabadna így remegnie a lábának, ezeknek a feladatoknak nem így kellene menniük, kértünk beutalót a háziorvostól az ortopédiára. El is ment a férjem, ahol először nagyon kedvesek voltak, a nővér is, az orvos is, majd hogy nem megkérdezte a férjemet, hogy ki volt ez az állat, aki így kezelte. Aztán megkérdezte, hogy ki is volt a kezeolőorvosa, és akkor fordult... Az ortopédia is a dabasi sztk-ban van, tehát egy épületben a sebészettel. Mikor az orvos megtudta, hogy a dabasi sebész kezelte a férjem, akkor már teljesen másként kezdett viselkedni, közölte, hogy nincs semmi gond, a sebész kivizsgálta, járjon tovább gyógytornára...

Közben, mivel a férjem táppénzen van, szólt a háziorvos, hogy felülvizsgálat van, szakvéleményt kell kérnie, ezért elküldte a háziorvos a férjemet újfent a sebészhez, hogy megkapja a szakvéleményt. Természetesen a sebész megint nem tudott mást tenni, csináltatott egy új röntgent, ahol leírták, hogy darabos patella törése van, és mint beutalni másodszor is a féjemet a merényibe. Most egy hölgy foglalkozott vele, ahol is a doktornő közölte, hogy izomsorvadása van a férjemnek, és ő ugyan ne mondja, hogy fáj a lába, mert haránt irányú törése van, és az nem fáj!!! Tehát eddigre már három verziót kapunk a fájdalmára: izülettel van gond, porckopás és a legszebb az utolsó, az izomsorvadás!

Itt már nagyon kétségbeestem. Egy ISMERŐSÜNK tanácsolta, hogy kérjünk beutalót kecskeméten a Kertész doktorúrhoz a háziorvostól. Meg is történt, a férjem először a honvéd kórházba ment kecskeméten, ahol találkozott is a doktorral, de ő mondta, hogy ezzel ne hozzá jöjjön, hanem a másik kórházba, dr. Oberna Györgyhöz. Meg is történt el is ment a férjem, és a doktor úr nem értette, miért nem műtötték meg a térdét már Siófokon, mikor ezt meg kellett volna tenni, hisz egy ilyen sérülésnél röntgenből nem sok mindent látni!A műtét április 20-án történt meg, 110 nappal a baleset után. A férjemnek azóta enyhültek a fájdalmai, most megint elkezdett gyógytornázni és jár kontrollra, kecskemétre. Persze, elég nehezen gyúógyul, és a doktor úr mondta, hogy az a nagy baj, hogy nem kis műtéte volt (1,5 óra kb - atroszkopia, stb.), és 3 hónap telt el, miután megműtötték, így is nagyon szépen gyógyul.

Hát, most itt tartunk. Valószínűsítem, hogy a férjem, bár mindig váltogatta a gyógyszereket, de nem nagyon tud meglenni fájdalomcsillapító nélkül, mert ha nem vesz be legalább napi két szemet, akkor azonnal elkezd fájni a feje. Én nem vagyok orvos, de azt hiszem, hogy függővé vált a teste...

A férjem csak bottal bír menni, és ki tudja, meddig van még ahhoz kötve.

Én abban szeretném a segítségüket kérni, hogy hova fordulhatok a panaszommal, a bajommal, mert ez nagyon nehéz, látni a másikat, ahogy szenved, sírni amiatt, hogy nem tudok neki segíteni, hogy esténként arra kelek fel, hogy álmában hogy nyőg, sír a fájdalomtól, a szívem szakadt meg sokszor... És a végén egy ismerős volt az, aki tudott segíteni... Én ezt nem akarom annyiban hagyni, és szeretném a kórházat beperelni, de se pénzem, sem tapasztalatom nincs ilyen téren.