Köteles-e jelenteni egy hivatali alkalmazott a tudomására jutó bűncselekményt?

Úgy szól a büntetőeljárási törvény, hogy a hatóság tagja vagy a hivatalos személy köteles feljelenteni a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményeket. Be. 171. § (2).

Ha az önkormányzat képviselője itt hatóságként vagy hivatalos személyként járt el, ami valószínű, és bűncselekményt észlelt, azt valóban jelentenie kellett. De mi van, ha nem észlelt? Abból, hogy két tanúvallomás ellentmond egymásnak, még önmagában nem következik, hogy valamelyik tanú hamis tanúzást követett el, azaz szándékosan hamis vallomást tett. Lehet, hogy csak nem, vagy nem jól emlékezett, amiről lehet, hogy nem tehet. A gondatlan hamis tanúzás is bűncselekmény, de ehhez is kell bizonyos fokú felróhatóság. Általában az a gyakorlat, hogy ha kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy bűncselekmény történt, ilyen esetekben nem tesznek feljelentést. és sajnos sokszor akkor se, amikor tényleg kéne.

Nem csak bíróság előtt lehetséges. A BTK-ból bemásolom a hamis tanúzásra vonatkozó részt, ebből látszik. Viszont abban korábban részben tévedtem, hogy bárki tehet feljelentést, mert amíg az alapügy le nem zárul, addig csak az érintett hatóság tehet feljelentést, de utána bárki.

Hamis tanúzás

238. § (1) A tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.

(2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki

a) mint szakértő hamis szakvéleményt, vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad,

b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít,

c) a 233. § (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

(3) A (2) bekezdés c) pontja alapján nem büntethető a büntető ügy terheltje.

(4) A büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás büntetése bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés. Ha a hamis tanúzás olyan bűncselekményre vonatkozik, amely miatt életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

(5) A polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás büntetése bűntett miatt három évig, ha pedig az ügy tárgya különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek, öt évig terjedő szabadságvesztés.

(6) Aki a hamis tanúzást gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

239. § Aki a hamis tanúzást fegyelmi, szabálysértési, választott bírósági avagy egyéb hatósági eljárásban követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

240. § Hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az ügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették (alapügy) nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

241. § (1) Nem büntethető hamis tanúzásért

a) aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,

b) aki a vallomástételt egyéb okból megtagadhatja, de erre kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy akinek a kihallgatása a törvénynél fogva kizárt.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is azzal szemben, aki az alapügy jogerős befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti.