Csalhat-e szándékosan a magyar igazságszolgáltatás?

Megteheti-e az igazságszolgáltatás, hogy:

- az ügyészség olyan vádiratot állít ki, amelynek mindegyik tényállítása ellentétes a byomozati iratokkal, és kizárólag a feljelentő szóbeli vallomása támasztja alá ?

- a bíróság mellőzi az összes tárgyi bizonyítékot, és kizárólag a feljelentő semmivel sem igazolt szóbeli tanúvallomását fogadja el ?

- az ítélet olyan tényállításon alapul, amit a feljelentő a tárgyaláson szóban mondott el, semmilyen bizonyíték nem igazolja, viszont a bíró a védelmet nem engedi cáfolni ?

- a másodfok és a perújításnál a Legfelsőbb Bíróság meg sem említi a benyújtott tárgyi bizonyítékokat, egyszerűen indoklás nélkül kijelenti, hogy: "az elsőfokú bíróság helyesen döntött." ?

- az ügyészség a feljelentő kb. 20 hamis állítására vonatkozó bizonyítékot nem is értékelve visszautasítja a hamis vádra tett feljelentést, mert: "nem lehet hamis vád, amit a bíróság elfogadott" ?

- az ügyészség ugyanígy a csatolt bizonyítékokat nem is vizsgálva visszautasítja a hamis tanúzást is, arra hivatkozva, hogy a bíróság elfogadta, hogy a feljelentő állításai igazak" ?

Vagyis: van 5 db. konkrét cselekményre vonatkozó tényállítás, aminek a megtörténtét kb. 50 db. hivatalos irat cáfolja, és van a feljelentő semmivel sem bizonyított szóbeli állítása. Ennek ellenére 8 év óta minden ügyészségi és bírósági határozat, ítélet ezt hiszi el, és még arra sem haajlandó, hogy a tárgyi bizonyítékokat megvizsgálja.

Mielőtt azt hinné valaki, hogy bonyolult és nehezen eldönthető kérdésről van szó, az egyik példa: a feljelentő, az ügyészség és a bíróság szerint egy 2003-as fizetési felszólításban szereplő tartozás a mai napig nincs kifizetve, ezzel szemben van a felszólítást követő kifizetésre vonatkozó banki igazolás, valamint a feljelentő több levele, ami bizonyítja a tartozás megfizetését.