Mi történik akkor ha egy beteg se szó se beszéd elhagyja a kórházat. Tehát nem szól a kezelőorvosának róla?

Nem tarthatja vissza, de a beteggel alá kell íratnia, hogy az orvosi javaslat és felvilágosítás ellenére saját felelősségére távozott.

(Aztán majd behozza megint a mentő...)

olyan is van, hogy önkényesen távozott, tehát nem ír alá semmit, hogy saját felelősségre, meg ilyenek, csak kisétál.

miért keresnék? nem erőszak ez.

azért ez összetett, vagyis 2 részből áll

a legtöbb osztályról akkro sétálsz ki, amikor akarsz, max nem veszik jó béven, de ennyi

ha viszont pszichiátriáról sétálsz ki, akkro azonnal értesítik a rendőrséget (még akkor is, ha nem a közveszélyes kategória vagy úgymond), és visszavisznek erőszakkal is ... sajnos ez van, belülről ismerem ezt, nem beszélek félre :)

Nálunk elég rizikós dolog pszichiátriai betegnek lenni, mert onnantól kezdve elég könnyen rád süthetik bármilyen idnokból a bélyeget, hogy márpedig szabadon korláozhatják a jogaidat.

Aki ezt nem hiszi , annak mondok egy példát eme szép hazánk psziuchiátriai működéséről:

Egy beteg egyszer még csak vizsgálatra várt az amuláns részen, beadta a TAJ kártyáját, aztán idő közben meg megunta a várakozást és hazament. Kérem szépen, őt is rendőrök hozták vissza, és csak lesett szerencsétlen, hogy mi az isten történik, de kimentek érte lakásra. És persze kapásból átkerült a "nem együttműködő" beteg kategóriába.

Ez egy kényes terület, amit nagyon szabályozni kellene, mert sok fehér folt van sajnos a működésében, de valahogy mégse akarják igazán. Aki osztályon dolgozik, gondolom tudna mesélni, mennyire is érvényesülnek a betegjogok.

Végül is létezik egy vagon szabály, előírás, na csak ott van az egésznek a rákfenéje, hogy a kutya nem ellenőrzi ezeket, így aztán pl az egy órás lekötözésből lesz akár 2 napos lekötözés is, és tesznek rá magasról, h össze.arja, hugyozza magát, sőt, igazából ezen tök jót mulatnak. Én sajnos veszélyes területnek tartom, és elég szomorú, hogy azt kell mondanom, h óva intek mindenkit egy pszichiátriai osztályra való bekerüléstől, mert sok mindent láttam már, de azt igen kevésszer, amikor nagyon elégedetten és "gyógyultan" távozik valaki.