Más is egyetért ezzel a véleményel?

Én jogász vagyok.

Abból kell kiindulni, hogy az elkövetés időpontjában mit tartalmaz a jogszabály.

Ebből a szempontból a jog és az " erkölcs" nem biztos, hogy egybe esik.

Ez most előjött, nyilván nagy a társadalmi felháborodás, jogosan.

Egy jogalkotó sem képes soha előre látni minden olyan extrém esetet, helyzetet, ami majd mondjuk 10 év múlva jön.

Ha nem jó a jogszabály, módosítani kell, de azt csak a jövőre nézve teheted meg, visszamenőleges hatállyal nem.

"A szándékos emberölés mindenhogy emberölés."

És? A lopás is lopás, mégis elévül. A jogszabályokat érdemes nem pusztán erkölcsi, hanem gyakorlati oldalról is nézni. Minél régebbi egy bűncselekmény, annál nehezebb bizonyítékot találni rá. Hiába nem évül el, egyszerűen nem fogják tudni elítélni a tettest évtizedekkel később. A rendőrség erőforrásait viszont leköti a sok megoldatlan ügy, hiszen valakinek foglalkozni kell velük, még ha nem is folyamatosan. Ezért húzni kell egy értelmes határt az elévülésnek, aminél a bűncselekmény súlyossága nagyjából arányban van a befektetett munka megtérülésével. Pl. egy egyszerű lopásra 50 év nyomozást fordítani hülyeség, ráadásul sok lopás van, így ha nem évülnének el a lopások, a teljes rendőrség a fel nem derített eseteket nyomozná éjjel-nappal. Az a kérdés, hogy az emberölés és annak minősített esetei pontosan milyen határra esnek, mennyi ideig érdemes nyomozni az ügyekben. Vedd figyelembe, hogy azért nem találják ezeket a gyilkosokat, mert később sem kerültek a rendőrség radarjára, tehát nem követtek el azóta újabb bűncselekményeket, nem közveszélyesek. Felelőtlenség jogszabályokat pusztán etikai oldalról szemlélni, mert ez sok olyan jogszabály meghozásához vezet, ami a gyakorlatban nem alkalmazható megfelelően, nem teremt jogbiztonságot és nem következetes.

Ennyi erővel az apák diszkriminálását is furcsálhatjuk.

Mert Magyarországon egy apa aki szereti a gyerekét, szakítás, válás után, örülhet ha 2 hetente láthatja a gyerekét.

Esélye sincs gyerekelhelyezést nyerni.

A 2 heti láthatásoknak a kevés időnek köszönhetően meg úgy elidegenedik a gyerek az apjától, hogy 12-14 éves korára már találkozni se akar az apjával.

Ezzel szemben Európa sok országában alapjog a megosztott felügyelet.

#5-nek:

Nálunk is alapjog.

A probléma azzal van, hogy a gyermekelhelyezés gyakorlatilag össze van kapcsolva a gyerektartással. Tehát ha elválnak, és mondjuk az anya gyerektartást akar apucitól, akkor előtte elhelyezési pert kell indítania a kizárólagos szülői felügyelethez. Addig nincs gyerektartás sem.

Egyébként ha a nők nálunk nem olyanok lennének, amilyenek, akkor sok esetben semmi szüksége nem lenne megtámadni az apát.

Konkrét esetet ismerek, szakítottak, az ismerősöm pedig továbbra is segített. Pelenkát, ruhát, bébiételeket vitt rendszetesen, nem kis mennyiségben. De pénzt nem adott, ő tudta hogy miért nem. Anyuci egy idő után, mivel hiába hisztizett lóvéért, beperelte. A bíróság pedig megítélt neki 10.000 forintot havonta.

A haverom meg közölte hogy ennyit KÖTELES fizetni, ossza be.