Ez mennyire volt így régen? (Közbiztonság)

Nem is néztem végig, mert az első negyede alapján hazugság.

Annyi igaz belőle, hogy régen nem került be minden a médiába. Nem csak azért, hogy az államot fényezzék, hanem mert nem tudták felvenni az emberek telefonnal, és egyszerűen nem akadt, aki tudósítóson a dolgokról. Ennyi.

De hát én egy közepes faluban éltem a '70-es évektől, és a kapu egyszerűen nem volt zárható. A ház ajtaja igen, de ha csak rövid időre mentünk el otthonról, csak kilincsre csuktuk, hogy a macska ne menjen be. Ha több órára mentünk el, akkor bezártuk azzal a legegyszerűbb zárral, amit egy szöggel ki lehet nyitni. És a rendszerváltás előtt nem is hallottam betörésről a faluban.

Most meg van ismerősöm, aki nemcsak a kaput, hanem a házat is zárja nappal, amikor otthon van... Közben meg van 3 kutyája...

Régen, ha hazaértünk, de még készültünk valahová a Zsigulival, akkor ott hagytuk a kapu előtt bezáratlanul, benne a kulcs, nyáron lehúzva mind a 4 ablak, hogy szellőzzön... Most hol van ilyen, a nagy közbiztonságban?

Felénk, mondjuk, nem volt cigány. Ahol volt, ott azért másabb volt. De a cigány ott is tudta, hol a helye, mert ha elvitt valamit, a KMB félórán belül megtudta a többi cigánytól, elment hozzá, és a gumibottal elverte. És nem tudósított róla az RTL... De még csak jegyzőkönyv se készült az ügyről.

Ha idegen járkált a faluban, akár csak kiszállt a kocsijából, azt figyelték a lakók, és ha gyanúsnak találták, akkor vagy csak nyíltan bámulták többen, hogy észrevegye magát, vagy megkérdezték, hogy mit akar, vagy üzentek a rendőrnek, hogy van itt egy gyanús személy. Ha csavargónak tűnt az illető, akkor a rendőr megmondta neki, hogy ha egy félóra múlva a faluban találja, akkor elveri. És tényleg elverte.

Ha összeveszett két cigánycsalád, akkor nem a TEK-et hívták. Kimentek a szomszéd kisvárosból egy-két autóval, vittek kutyát. Aki nem hagyta abba a verekedést, arra ráuszították a kutyát, csak úgy szájkosárral. Az felállt az illető vállára, a szájkosárral párszor pofán csapta, és máris rend volt. A rendőrök kikérdeztek mindenkit, a bajkeverőket elverték, szükség esetén el is vitték. És még bent is elverték párszor, mert ennek több volt visszatartó ereje, mint egy kétszáz oldalas jegyzőkönyvnek.

Kollégám apja rendőr volt, és náluk az volt a szokás, hogy amikor mentek dolgozni, mindenki benyitott az épület bejárati ajtaja melletti fogdába, és akit bent talált, annak lekevert egy pofont. Mikor műszak végén elindult haza, szintén. Csak mert munkát adott nekik, tehát megérdemelte az illető.

Nem az volt, mint mostanában (konkrét eset): a kisgyereket fényes nappal besegíti az apja a kerítés tetején, hogy fogjon meg és adjon ki egy tyúkot. Mikor a házban lakó öregember kiment, az apa rászólt, hogy hozzá ne merjen nyúlni a gyerekhez, mert megöli. És takarodjon befelé, de nehogy telefonálni merjen, mert egy óra múlva úgyis kiengedik, és akkor visszajön. Most már ilyen esetben a rendőrök mást nem is tudnak tenni, csak gyártani egy újabb jegyzőkönyvet. A kár nem nagy, még ha az összes tyúkot elvitték volna, akkor se érte volna el a bűncselekmény határát, az 50 E-t. (Ezt, ugye, erősen emelik mindig, hogy minden csak szabálysértések minősüljön.)

Persze, voltak zűrös környékek a nagyvárosokban, pl. Józsefváros belső része, Illatos út, meg hasonlók. De az ország túlnyomó részében tízszer jobb volt a közbiztonság, mint ma.

Akit érdekelnek a régi dolgok, érdemes elolvasni Moldovától a Bűn az élet című könyvet. Nagyon szemléletesen megragadja a korabeli rendőrségi fílinget.