Mi a munkanélküliség?

Már kikeveredtem belőle, de mesélek.

42 évesen lettem munkanélküli, előtte 18 éves koromtól volt munkaviszonyom.

Az utolsó pillanatig, amíg ki nem léptem a cég kapuján utoljára, valahogy hihetetlenek tűnt,pedig már eldöntött tény volt.

Az első héten eljártam otthonról, mintha dolgoznék, feleségemnek nem mondtam meg, üldögéltem az autóban egy műszakot. Azt, hogy mit éltem át, nem lehet szavakkal kifejezni.Megkerestem telefonon minden létező kapcsolatot, aki esetleg segíthetne, de mellébeszélés, esetleg ígéret volt a válasz. Itt mondom mindenkinek, hogy hasonló helyzetben ne számítson senkire, csak saját magára. Még egy trauma.

Természetesen feleségem elől egy hétig tudtam titkolni,

megjegyzem, nem kirúgás, "leépítés" volt. Amikor rákérdezett, megkönnyebbültem valamelyest.

Kisnyúlként lapulva mentem a munkaügyi hivatalba, kerülve mindenki, főleg az ismerősök tekintetét. Nyomorult érzés volt.

Na, mindegy valahogy túl tettem magam az első stresszen, elkezdtem munkahelyet keresni. Újabb kudarcok, sajnálkozó

mosolyok, a teljes feleslegesség nyomasztó érzése.

Hab volt a tortán a sok szépen szaporodó feladatlan csekk.

Egyszer azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban vigasztalódok az "apák boltjában".

Ekkor gondoltam : ez a helyzet, ez tény. Vagy leülök a kocsmába a sebeimet nyalogatni, vagy kezdek valamit magammal.

Az első lehetőséget megragadva, éjjeliőri munkát vállaltam, kinn a prérin, egy gázfogadó állomásnál.

November derekán jártunk. Bevallom, első este fátyolos szemmel mentem ki a kapun, "hát ide jutottunk?"

Csak megjegyzem, hogy agrár szakmérnöki végzettségem van.

Azonban másnap reggel hazaérve, valahogy jobb volt a lelkem. Kerestem 14 óra alatt 4000 forintot, és honap megint mehetek.Helyrebillent az egóm.

Lényeg a lényeg, kikecmeregtem belőle, jelenleg vállalkozóként nyáron vízparti kocsmát üzemeltetek, télen őstermelőként húsáru előállítással foglalkozom.

Kedvem lelem benne, nem függök senkitől, megéldegélünk belőle. Kerek a világ.

Hamingvay-t idézve vallom, ..az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet sohasem..(bocs, ha nem pontos az idézet)

Ja! Most 50 éves vagyok.

Utolsó előtti, nincs véletlenül MSN címed vagy emailed?

A vállalkozásodról szeretnék kérdezni, már ha lehet.

Most látom, úgy belemelegedtem az írásba, hogy rosszul

írtam, tehát HAMMINGWAY.

Earnest bácsi elnézést kérek!

Utolsó előtti! Privát ment, ha nem ment át, jelezd, segítek.