A trianoni békeszerződés valóban jogszerű és igazságos volt?

"nem voltunk egyenrangúak, a döntő szó a császáré volt. Aki, ha esetleg nem tűnt volna fel, erőszakkal volt hatalmon évszázadok óta"

Ezt ugyanúgy mondhatná egy osztrák is, hiszen Ferenc József nem csak osztrák császár, hanem magyar király is volt. Továbbá 1914-re az Osztrák-Magyar Monarchia egy alkotmányos monarchia volt, nem abszolutista monarchia, a császár-király jogköre jelentősen csökkent az 1848 előtti állapotokhoz képest.

Az, hogy erőszakkal lettek volna itt, hát, elég gyenge érv. Ez a monarchia velejárója. A királyt nem választják, hanem örökli a pozícióját. Ez van. Továbbá a Habsburgok akkor már évszázadok óta voltak a magyar trónon (amit megint szeretnék kihangsúlyozni, egészen a '48-as szabadságharcig egy önálló, független állam volt, perszonálunióban az Osztrák Császársággal, önálló parlamenttel, jogrendszerrel, és alkotmánnyal), mint magyar királyok, nem pedig mint osztrák császárok. Ez jelentősen különbözött a többi, Habsburgok által uralt területektől, pl. Csehország, amelyek szerves részei voltak az osztrák koronának, míg a Magyar Királyság mindig is különálló államszervezet volt, egészen a szabadságharc bukásáig.

A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia egy ún. reálunió volt, ahol a két tagország, Ciszlejtánia (Osztrák Császárság) és Transzlejtánia (Magyar Királyság) mindketten szuverén, egyenjogú országok voltak, és a közös ügyeket (pénzügy, külügy, hadügy) a két ország parlamentjei közös üléseken vitatták meg, és hoztak döntéseket. A császár valamennyire befolyásolni tudta ezt a folyamatot, de mindhárom közös minisztériumnak voltak magyar és osztrák miniszterei is a Monarchia korában, és a háborúba való csatlakozáshoz a Magyar Országgyűlés beleegyezése is szükséges volt (amelyet természetesen megadtunk).

Ez az egész narratíva, hogy Magyarországot a csúnya osztrákok elnyomták a Monarchia ideje alatt, giganagy történelmi revizionizmus, a csapnivaló fajtából. Ha Magyarország Országgyűlése nem szavazza meg, hogy menjünk háborúzni, akkor nem mentünk volna háborúzni. De megszavazták, szóval mentünk. Az Országgyűlésben Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után egyértelmű többségben voltak a háborút támogató képviselők, a miniszterelnök, Tisza István csupán azért hezitált a háború támogatásának ügyében, mert ő legszívesebben még inkább várt volna egy-két évet, hogy jobb állapotban legyen a császári-királyi hadsereg, mielőtt kirobbantottunk volna egy kis csetepatét. Miután Németország egyértelműen kifejezte a támogatását, Tisza is a háborút támogatók oldalára állt, és így az utolsó akadály is kikerült a háború kirobbanásához vezető útról.

#11

A 2. világháború után is került sor határmódosításra Nyugat felé és az úgy maradt, a területén pedig óriási lakosságcsere zajlott le.

Vagy említsük Mexikót, amely 1,37 millió km2-ről le kellett hogy mondjon az Egyesült Államok javára az 1848-as Guadalpe Hidalgó-i békében, ez a mi trianoni diktátumunkhoz hasonlóan működött.

Szóval nem csak mi szívtuk meg, voltak még sorstársak bőven.

#15

Egyébként még területmódosítás nélkül is lehet óriási kárt okozni egy társadalomnak. Példa rá a kínai kulturális forradalom a maga több milliós áldozatszámával.

Kétlem, a lengyeleké feleakkora lenne, mint a miénk. Kétségkívül hatalmas pofon volt ez, de a veszteség felmérésében ne essünk át a ló túlsó oldalára.

Azt viszont kevesen tudjàk hogy a lecsatolt teruleteken 70% ottani lakosok voltak, magyarok jocskan kisebbségben voltak... Nézzetek csak rà egy akkori nepesség eloszlasi terkepre.

ez engem igencsak elgondolkodtatott.