Az EU túlélné, ha elkezdenék mindig betartani, batartatni az uniós szerződéseket, szabályokat?

Van ebben egy ellentmondás, hogy sokan jog elsőbbségére, uniós szerződésekre, jogállamiságra hivatkoznak, mint az EU alapja, garanciája, ugyanakkor, ha politikai érdekei úgy kívánják, akkor Brüsszel, a Bizottság, EP, Európai Bíróság is semmibe veszi az uniós szerződéseket, jogszabályokat, annak betartását.

Például az uniós szerződések előírják a jegybank függetlenségét, tiltják a monetáris finanszírozást, hogy a kormányok a költekezést, adósságfinanszírozást pénznyomtatással finanszírozzák. A költségvetési hiányra, államadósságra is lennének korlátok (3%, illetve 60%), de ezt szinte már senki sem tartja be és Franciaország már nyíltan fel is vetette, hogy mivel a '90-es, 2000-es években hozott szerződéseket, szabályokat nem akarják, már nem lehet betartani, ideje lenne átírni azokat, hogy az megfeleljen a mai kor igényeinek (Magyarország kormánya is hasonlót vetett fel most a menekültjog, határvédelem gyakorlata, a realitás és régi elmélete, uniós jogi szabályozása kapcsán és az uniós peremországok is panaszkodnak a migrációs dublini rendelet, annak betarthatósága, esetleges betartatása miatt, változást követelnek évek óta).

Németországban már felvetették, hogy az Európai Központi Bank túllépi hatáskörét az euróövezet hatalmas mennyiségű állampapírvásárlásai és a fedezetül szolgáló pénznyomtatás miatt, de ebből nagy vita lett és jelezték Németország számára, hogy ebbe nem szólhat bele, nincs joga számon kérni az uniós szerződések betartását az EU intézményein.

Jogos is lehet az aggodalom, mivel ha az EKB-nak el kellene adni az államapapírokat vagy csak nem vásárolhatnának többet, az nagy kamatemelkedést okozna és Brüsszelben attól tartanak, hogy Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália csődbe menne, szétesne az eurozóna és akár az EU is. A hiányra, államadósságra vonatkozó szabályok esetleges betartatása, németes szigor alkalmazása is olyan gazdasági recessziót, válságot, társadalmi elégedetlenséget okozna Franciaországban és Dél-Európában, hogy abban az egész EU beleremegne, akár bele is bukna az aggodalmak szerint.

Hosszú távon a gazdasági kérdések mellett a migráció kérdése is kritikussá válhat. Nem életszerű, hogy minden menedékkérőt, aki megjelenik a külső határokon vagy illegálisan átszökik, azt fogadjanak, ellássanak, évekig bírálják a kérelmeket, majd elutasítás vagy menekültstátusz lejárta esetén évekig, évtizedekig lebegjen az esetleges kiutasítás az EU-ból. A dublini rendelet ráadásul előírja, hogy az eljárást ott kell lefolytatni, amelyik országban először lép uniós területre a menedékkérő, ott kell beadni és elbírálni a kérelmet és ha tovább is áll, a többi EU tagállamból is visszaküldhető a migráns ebbe az országba (jellemzően Görögország, Olaszország, Spanyolország a frontország). Itt is be kellene látni Brüsszelnek, hogy a mai korban ezek a régi jogszabályok már nem tarthatók be, káros lehet, lenne kikényszeríteni. Aláássák az EU-t, társadalmi, politikai stabilitást.