Milyen esetekben veszi el a gyámhatóság a gyereket a szülőtől?

1. ha te vagy a gyerek, akkor szólj először a tanárodnak, kérd a segítségét

2. ha te vagy a feleség, akkor válj el, költözzetek el ettől az állattól, és kérj segítséget a családsegítő szolgálattól

A gyámhatóság csakis olyan esetben veszi el a gyereket a családjától ha ott már komolyan veszélyeztetve van. Egyszeri verés nem ilyen - de ettől még nem lehet hagyni.

Ha egy gyereket ilyen tettlegesség ér akkor a szakhatóságnál - családvédelmi szolgálat vagy ifjúságvédelmi felelős az iskolában - jelezni kell. Ő fog majd megfelelő lépéseket tenni.

Az első kör az hogy megvizsgálják valójában mi történt, mennyire általános, rendszeres a gyerek bántalmazása. Ha igen, akkor feljelentést is tesznek, ha nem annyira súlyos a helyzet akkor csak megpróbálnak békésebb módot találni, pl. elbeszélgetnek a szülőkkel arról, hogy ezt a törvény is tiltja, nem megfelelő eljárás stb.

Ha ennek nincsen hatása és a gyereket tovább bántalmazzák a szülei akkor lép fel a hatóság keméynebben. De ekkor sem veszik el a szülőtől - mert általában 2 szülővel nevelkedik a gyerek, hanem bíróság elé kerül az a szülő aki bántalmazza. A gyerek a másik szülővel maradhat, lehet hogy az is áldozata a bántalmazásnak.

CSaládból gyereket csak végső esetben vesznek ki, ha már nem látnak máűs módot a gyerek védelmére. Szerencsére ez hosszú eljárás, mert nagyon rossz világ lenne ha az államnak joga lenne csak úgy elvenni a gyereket a szüleitől. Persze ha súlyos az eset akkor azonnal lép a hatóság, ha pl. a bántalmazás miatt kórházba kerül, akkor lehet hogy haza sem engedik amíg le nem tartóztatták a bántalmazó szülőt.

Mindig meg kell vizsgálni az esetet, mert lehet hogy kívülről nem is látszik komolynak, mégis súlyos és rendszeres bántalmazás folyik, meg lehet hogy csak egyszer történt meg és még ha nem is elfogadható, de megérthető okból. Most nem a kérdésben szereplő verésre gondolok, hanem saját példámat írom: megláttam hogy a nagyobbik gyerekem (óvodás volt) lábbal tapossa a kistestvére gerincét, szándékosan fájdalmat okozva neki. Elvertem, nem kicsit. Mert megijedtem, rosszul reagáltam és nem akartam hogy valaha is még egyszer eszébe jusson, hiszen akár meg is ölhette volna a testvérét egy fél pillanat alatt. Jogos lett volna engem ezért felelősségre vonni? Igen, hiszen bántalmaztam a gyerekemet (nem szíjjal, nem maradt meg a helye, de megütöttem). Ugyanakkor nem azért tettem mert őt akartam bántani, hanem mert védeni akartam a testvérét, a másik gyerekemet. Nyilván rosszul, de ettől még a szándék ez volt.

Most elég furcsa érzésem van.

Ha szíjjal, tervszerűen elveri az apa a gyereket a rossz jegyekért, és nemcsak tréfából, hanem véresre, az szerintem súlyos perverzió, nem pedig sima indulati testi fenyítés, mint a legtöbb alkalmi pofon. (Amit szintén tilt a törvény, de itt most ez az eset szerintem minőségben is több.)

Kb. az ötvenes években volt, hogy ez még része volt a pedagógus családokal ismerkedős tapasztalatának (vasalózsinór és társai). Az akkori, még a háború előttről örökölt társadalmi örökséggel.

Szerintem mai közegben ebben az esetben elég komoly beavatkozásnak lenne helye. Mindenképp fontos lenne valaki szakemberrel beszélni erről.