Ha egy apa nyilatkozott, hogy nem akarja tartani a gyerekkel a kapcsolatot, de a gyerek anyja továbbra se hagyja békén, fel lehet jelenteni zaklatásért?

Ha abban a két percben legény voltál, akkor most is legyél. Ha már apa lettél és a gyereknek szüksége van egy apára légy hát az apja. Milyen szülő vagy te?

gyerektartást remélem fizeted

12

Mi van ha az illető egy drogos hajléktalan? Akkor is jó lenne ha a tartaná a kapcsolatot a gyerekkel? Mi van ha ő belátja, hogy nem lenne jó példa a gyereknek ezért inkább nem tartja vele a kapcsolatot? Az ilyen szerintem inkább becsülendő mint megvetendő. Sajnos túl sok alkalmatlan ember nevel gyereket, most is mindenki potyogtat a csok miatt, de a 90%-ukra egy aranyhörcsögöt nem bíznék rá.

A nők olyan könnyen tudnak ítélkezni ha a férfiak életéről van szó. Bezzeg hogy fel vannak háborodva, ha férfiak korlátoznák az abortuszt!

Nem tudhatjatok mi vezetett ehhez a döntéshez. Hányszor mondjátok más helyzetekben (örökbefogadás pl) hogy nem a vér számít!

Én azt látom a környezetemben hogy a különélő apák úgyis lemorzsolódnak a gyerek életéről ha odateszik magukat. Mert ezt kb nem lehet jól csinálni (kivételek is vannak.)

14-es: én férfiként, apaként írom, hogy undorító köpedelem egy ilyen férfi.

Ha a gyereket az anya következetesen ellene nevelné, és az apa-gyerek kapcsolat végzetesen megromlana, akkor még esetleg megérteném, hogy nem akarna többet találkozni vele.

De ha a gyerek akar vele találkozni? Akkor egyszerűen nincs mentség arra, amit a férfi tesz. Egy rablógyilkosság sem nagyobb gazemberség, mint egy ártatlan kisgyerek lelkét tönkre tenni.

És a férfi miért nem hajlandó négyszemközt együtt tölteni egy hétvégét a gyerekkel, hogy meggyőződjön arról, VALÓJÁBAN mit szeretne a gyerek?????

És még néhány megjegyzés.

"Az anya egész eddig nem engedte látni a gyereket"

Khm. Bíróság rendelkezik a láthatásról. Aki azt nem tartja be, azt lehet jelenteni. Apuka milyen hivatalos lépést tett, amikor az anya akadályozta a láthatást?

Azt még el tudom képzelni, hogy a gyereket következetes és rosszindulatú neveléssel az apja ellen lehet nevelni. Azt, hogy ne is legyen kíváncsi az apjára, azt már nehezebben. Sokkal életszerűbb, hogy csak az anya mondta, hogy a gyereke nem kíváncsi rá. Szerencsétlen kisgyerek meg vágyakozott az apja után. Ezzel párhuzamosan persze lehet mondani a gyereknek, hogy "én engednélek, de apád nem kíváncsi rád". Ezek valóban nagyon romboló húzások.

De még így is megtörténhet, hogy a gyerek, pont azért, mert tudomására jut, hogy valójában anyja akadályozta a láthatást, vagy mert egyszerűen előtör belőle a fájdalom, hogy minden pajtása mesél az apukájával töltött időről, csak neki nincsen apukája, szóval, hogy évekkel később a gyerek valóban őszintén vágyódni kezd az apja után.

Ne feledd, hogy a gyerek itt csak játékszer a szülők egymás elleni harcában. A gyerek abszolút áldozata a helyzetnek. Épp ezért iránta maximális megértés kellene. Nemhogy amiatt büntetni, amit az anya követett el az apa ellen (hogy akadályozta a láthatást, meg ellene nevelte a gyereket).

Megmondom mi az ábra: te az új nője vagy az apának. És számodra kényelmesebb lenne, ha örökre ki lenne iktatva az a szerencsétlen kisgyerek.

Hogy a kisgyerek meg hiába vágyakozik az apja után? Na, az téged csöppet sem érdekel!

Nem tudjuk, az anyát mi motiválja. Könnyen lehet, hogy most sem a jóindulat. Mindenesetre ki kéne használni az alkalmat, és találkozni a gyerekkel. Ha erre a férfi nem hajlandó, akkor igenis undorító köpedelem. Nem az anya kedvéért, hanem a gyerek kedvéért kéne ezt megtenni.

Kedves goldmund, nem mindenkinek van lelkiereje/ kapacitása ezt a kicsit úgy csinálunk mintha család lennénk kicsit meg nem. Én meg tudom érteni azt az oldalt is, aki azt mondja hogy szeretne tiszta lappal indulni, mert a gyerekkel együtt jár az anyja, hogy feltepodnek a kudarc okozta sebek.

Persze, nem helyes, de az emberek nem tökéletesek. De ha egyik oldalon azt mondjuk, hogy mindenkinek joga van a váláshoz, a szabados nemi élethez, az abortuszhoz, és ezt megkerdojelezni prűd és avitt, akkor szerintem prűd megkérdőjelezi a férfi jogát az újrakezdésre a volt család teljes mellőzésével(persze az anyagi kötelesség megtartásával, de arra jog kötelezi).

A konkrét helyzetben pedig nagyon is életszerű lenne ha az anya bujtogatta fel a gyereket valami haszon reményében - pl milyen jól jönne egy szabad hétvége/ ha valaki venne téli kabátot a gyereknek.

Oké, elfogadom, hogy másnak más a véleménye. Ettől még az enyém ez. :-)

Nálam mindennek az alfája és omegája az, hogy:

A GYEREK NEM TEHET ERRŐL.

Sem a válásról, sem az anyukája esetleges áskálódásáról.

Épp ezért én nem is tudnék egy új, általam szeretett nővel újrakezdeni úgy, hogy arra gondoljak, egy másik városban, egy másik lakásban egy aranyos kisgyerek énutánam vágyakozik, és az én döntésem miatt nem láthat soha többé. Belebetegednék a lelkiismeret-furdalásba.

Az, hogy anyuka rájött, ő is jól jár azzal, ha néha nálam van a gyerek, azt win-win helyzetnek tekintem. Tehát nem a volt feleségemre haragudnék, hogy "na most bezzeg jó vagyok neki", hanem mosolyogva arra gondolnék, amit az Ószövetségben József mondott a testvéreinek a József-történet végén, miután fölfedte magát előttük:

"Ti rosszat akartatok nekem, de az Isten jóra fordította."