Rablás miatt van, hogy szabadlábon lehet védekezni?

Ne zavarjon kérdező, gyakorin az anonimitás mögé bújva bunkóznak a frusztrált emberek.

Egyébként nagyon sok tényezőtől függ a dolog, de igen, létezik olyan, hogy valaki rablásnál szabadlábon védekezik.

Bár a lopásnál jóval gyakrabban, de így sem minden rablásnál lesz az ügy vége letöltendő szabadságvesztés. Nyilván az olyanokat nem is nagyon teszik előzetesbe se.

"Ha igen, akkor kb. hány százaléka védekezhet szabadlábon?"

Tudomásom szerint a terheltek 47,876 százaléka védekezik szabadlábon ilyen ügyben. Esetleg 47,877 százalék, de az a ritkább eset.

Ilyenkor szinte 100%, hogy őrizetbe vesznek, 98% hogy letartóztatnak. Oka szinte 98% bizonyossággal: elrejtőzés, bűnismétlés veszélye.

De van jó hírem is, olyan 5 évi minimálbérnek (9,66 millió Ft) megfelelő összeget ha leteszel óvadéknak, akkor szinte biztos, hogy bűnügyi felügyeletre átváltják (házi őrizet, naponta 1 órára lakást elhagyhatod), és annak ideje lejön a szabadságvesztés időpontjából.

Ha ügyes vagy 2-3 évet elhúzol bűnügyi felügyelettel (közben megbetegszel, papírt szerzel...) és akkor az ötből csak max. 1 évet kell börtönben töltenéd, jóesetben semmit. Ha még nem voltál börtönben, hiába volt felfüggesztetted, nem számítasz visszaesőnek, 2/3-nál elengednek.

Be.

A távoltartás és a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását biztosító intézkedések

282. § A távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását biztosító intézkedés

a) a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz, illetve

b) az óvadék.

283. § (1) A bíróság elrendelheti, hogy a távoltartás, illetve a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak megtartását a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel ellenőrizze.

(2) A bíróság elrendeli, hogy a bűnügyi felügyelet megtartását a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel ellenőrizze, ha a bűnügyi felügyeletet a letartóztatás tartama felső határának eltelte miatt rendelte el.

(3) Ha a terhelt a technikai eszköz működtetésében nem működik közre, az a magatartási szabályok megsértésének minősül. Erre a terheltet a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásának elrendelésekor figyelmeztetni kell.

(4) A bíróság a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítésének feltételeit annak elrendelésekor tisztázza.

284. § Az óvadék a bíróság által meghatározott pénzösszeg, amelynek célja a bíróság által elrendelt távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet magatartási szabályai megtartásának, és a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétének elősegítése.

285. § (1) A terhelt vagy védője indítványozhatja, hogy a bíróság állapítsa meg az óvadék összegét, és az óvadék letétele esetére

a) letartóztatás helyett távoltartást, bűnügyi felügyeletet, vagy távoltartást és bűnügyi felügyeletet rendeljen el,

b) bűnügyi felügyelet helyett távoltartást rendeljen el,

c) bűnügyi felügyelet és távoltartás esetén a bűnügyi felügyeletet szüntesse meg, vagy

d) bűnügyi felügyelet, vagy bűnügyi felügyelet és távoltartás esetén enyhébb magatartási szabályokat írjon elő.

(2) Az óvadék megállapítására irányuló indítványban meg kell jelölni a letenni kívánt óvadék összegét.

(3) Az indítvány alapján a bíróság

a) az óvadék megállapítására és enyhébb kényszerintézkedés elrendelésére, vagy enyhébb magatartási szabályok előírására irányuló indítványt elutasítja, vagy

b) megállapítja az óvadék összegét és az óvadék letétele esetére

ba) enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést rendel el,

bb) az (1) bekezdés c) pontja esetén a bűnügyi felügyeletet megszünteti, vagy

bc) enyhébb magatartási szabályokat ír elő.

(4) A bíróság az óvadék megállapításáról a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésével, meghosszabbításával vagy fenntartásával, illetve a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszüntetésére irányuló indítvány elbírálásával együtt is rendelkezhet.

(5) Ha a bíróság az indítványt elutasítja, a terhelt vagy védője az óvadék megállapítása iránt ismételten akkor terjeszthet elő indítványt, ha új körülményre hivatkozik.

(6) Óvadék nem állapítható meg

a) előzetes kényszergyógykezelés elrendelése esetén, illetve

b) a távoltartás esetén enyhébb magatartási szabályok előírása érdekében.

286. § (1) Az óvadék tárgya pénz lehet, az óvadékot a terhelt vagy védője teheti le.

(2) Az óvadék összege nem lehet kevesebb, mint ötszázezer forint, annak összegét a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlya alapján, a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel állapítja meg.

(3) Fellebbezésnek az óvadék összegének megállapítása ellen is helye van.

287. § (1) Az óvadékot az óvadékot megállapító határozat véglegessé válását követően, a véglegessé válástól számított három hónapon belül lehet letenni. A letett óvadék nem vonható vissza.

(2) Az óvadék letételének igazolását követően a bíróság rendelkezése alapján

a) a letartóztatásban lévő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani, és a bíróság határozatában meghatározott enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést az előírt magatartási szabályok szerint kell végrehajtani,

b) távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet esetén a bíróság határozatában meghatározott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést, a meghatározott magatartási szabályok alkalmazásával kell végrehajtani.

(3) Ha a terhelt vagy a védője az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem tette le az óvadékot, óvadék megállapítása iránt ismételten akkor terjeszthet elő indítványt, ha új körülményre hivatkozik.

288. § (1) Az óvadék letevője elveszti a jogát a letett óvadék összegére, ha a bíróság a terhelt letartóztatását

a) a 293. § alapján, vagy

b) az óvadék letételét követően tanúsított magatartása következtében

elrendeli.

(2) Az óvadék letevője elveszti a jogát a letett óvadék összegére akkor is, ha a terhelt letartóztatását azért nem lehet elrendelni, mert a terhelt elérhetetlenné vált.

(3) Az óvadék elvesztését követően óvadék ismételten nem állapítható meg.

(4) Az óvadék összegét az óvadék letevőjének vissza kell adni, ha a terhelttel szemben alkalmazott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés - az (1) és (2) bekezdés kivételével - megszűnt vagy azt megszüntették.

A rablás főbenjáró bűn, kiemelt tárgyi súlyú cselekmény.

Alaphelyzetben bármilyen bcs esetén lehetséges szabadlábon védekezni a jogerős határozat kihirdetéséig, hiszen nem elitéltről, hanem csak gyanusítottról, vagy terheltről beszélhetünk.

A magyar gyakorlat mégis az, hogy a rablások gyanusítottjait őrizetbe veszik, előzetes letartóztatásukat rendelik el és jó esetben az elsőfokú határozat kihirdetése után kerülhetnek csak szabadlábra.

98,2%-ban elrendelte a bíróság az előzetes letartóztatást, amikor azt az ügyész indítványozta.

“ 2.1.1. Az előzetes letartóztatást elrendelő döntések

Az iratkutatással érintett ügyekben a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos első döntéssel a tiszta mintában 94,6%-ban döntöttek a bíróságok az előzetes letartóztatás elrendelése mellett, mindössze két esetben rendeltek el alternatív kényszerintézkedést, és egy esetben döntött a bíróság úgy, hogy az eljárás e szakaszában a terhelt (még) szabadlábon védekezhetett. (A teljes mintában 97,4%-ban döntöttek az előzetes letartóztatás elrendelése mellett a bíróságok.)

A) Az ügyész és a védelem érvei

A döntések elemzése kapcsán elsőként az ügyészi indítványok sikerességét vizsgáltuk, ami az általános statisztikai adatokkal összhangban azt mutatta, hogy a bíróságok szinte minden esetben elrendelik az előzetes letartóztatást, ha azt az ügyész indítványozza: a tiszta mintában 96,2%-ban, a teljes mintában pedig 98,2%-ban elrendelte a bíróság az előzetes letartóztatást, amikor azt az ügyész indítványozta.”

forrás: [link]