Bizonyíték és tanúk nélkül (de erős gyanúval) le lehet csukni valakit?

Bizonyíték mindig kell, de a bizonyíték fogalmát nem határozzák meg az eljárási törvények kimerítően. Bizonyíték bármi, amit a bíró vagy más jogalkalmazó bizonyítékként elfogad. A bizonyíték lehet közvetlen (tanú, irat, szakértői megállapítás), de közvetett, azaz logikai is. A közvetett bizonyíték bizonyos tényekből, közvetlen bizonyítékokból levont logikai következtetés, azaz egy megállapítás, miszerint, ha ez és ez igaz, akkor ezek alapján egy harmadik dolognak is igaznak kell lennie, azaz mondjuk én vagyok a bűnös.

És hát még ott van az a probléma, amikor a bizonyítékok ellentmondásosak, vagy csak egyféle bizonyíték van, és a bírón múlik, hogy hitelt ad-e neki vagy sem. A bizonyításnak fontos eleme a hitelesség is.

Sajnos nagyon sok hibáról tudunk az igazságszolgáltatásban, a szabálysértési eljárásokban akár a közvetett bizonyítékok téves megállapítása, akár a hamis bizonyíték hitelesként elfogadása miatt is.

Nézzük pl. azt az esetet, amikor tanúk, akár rendőrök is azt állítják, hogy én elkövettem valamit, én meg azt állítom hogy nem. Más bizonyíték nincs. Ilyenkor a bíróság sajnos hajlamos elhinni az állításokat, mert ez tűnik kényelmesebbnek. Ilyenkor csak azt lehet csinálni, hogy nagyon erősen, következetesen ragaszkodok ahhoz, hogy hazudnak vagy nem jól emlékeznek, és megkísérlek valamiféle ellenbizonyítást (ami nehéz, mert azt nehéz bizonyítani, ami meg se történt), megpróbálom megzavarni őket, olyan részletre rákérdezni, amivel nem tudnak mit kezdeni.

Rendőröket korcsozza, holott ő veszélyezteti MAGYAR embertársait. Na, akkor ki a korcs?

Különben elég kamu-szagú a sztorija... Sajnos csak itt és ezen a formán tud érvényesülni. Hagyjuk, és ismerjük el képességeit:

HŰŰŰ, ezt tényleg meg merted tenni? De keméény!