Mennyivel másabb a mostani rendőr mint a Kádár-korszakbeli?

De a kérdéshez is. Sokkal keményebbek voltak. Akkoriban nem volt mindenki tisztában a jogaival, mint ma. Ráadásul egy diktatúrában éltünk, még ha végére már nagyon felpuhult, akkor is.

Egy egyszerű állampolgárnak nem volt különösebb félnivalója, de ha valaki szúrta a rendszer szemét, vagy csak nem tetszett a feje a rendőrnek, megverték mint a lovat, aztán menjen panaszra, ahová akar.

Más szabályok voltak. Ott volt a "ref", rendőri felügyelet. Ha valaki útban volt mondjuk a párttitkárnak, vagy más fontos embernek, és ráverték a ref - ez, az nagy szívás volt, gyakorlatilag nem volt jogorvoslat ellene, időközönként jelentkeznie kellett a rendőrségen, vagy ők jártak ki hozzá, rendszerint hajnalok - hajnalán.

Emlékszem egy esetre élénken: 3 - 4 éves lehettem, tehát a '70 - es évek végén, a szüleimmel sétáltunk az utcán. Egyszer csak fékezett egy rendőrautó, kilöktek belőle egy csupa vér embert. De csupa vér volt, kötés a fején, fehér inge, kb. 80 %- ban piros. Még az ujjain is fásli volt. Egy szomszédunk volt. Hozzánk botorkált és együtt mentünk haza. A rendőrautó lépésben jött végig mellettünk a járda mellett. Azóta sem tudom mit követhetett el, mi történhetett.

'Akkor győzködik a többségi társadalmat, hogy legyen megértőbb.'

De ha a társadalom sem kíván megértőbb lenni, akkor már beleesett a fene :)

Tudod, 'tűrte Miklós, míg tűrhette'....

Akkoriban egy pocakos ötvenes körzeti megbízott egyedül kiment a cigánysorra lopást felderíteni, nem kellett házkutatási engedély, közben kiosztott pár pofont. Már az elképzelhetetlen lett volna, hogy szájalljanak vele, nem hogy rátámadjanak.

Átlag közúti intézkedésnél szigorúan alakias volt a fellépésűek, viszont mindig tisztellegtek az állampolgárnak (akik viszont nem dumáltak vissza).

A mai rendőrök sokkal képzettebbek intézkedéstaktikában, önvédelemben, erre akkor nem volt szükség, az elv az volt, hogy ha rátámadnak rendőrre, azt útólag elég keményen megtorolni. Észak-Koreában most is működik ez, fegyvertelen törékeny kiscsajok az utcai rendőrök, de jaj annak, aki nem engedelmeskedik.

Itt egy helyi Mini Cooperes vagányt tesz helyre egy ilyen rendőrnő:

[link]

A mai rendőrök sokkal kifinomultabbak, tisztelettudóbbak, az öltözködésük valóban kifogástalan. Érezni rajtuk, hogy az írott parancsok, protokollok szerint járnak el. A jogkörük behatároltabb, nem mennek bele olyanba, amiről tudják, megüthetik a bokájukat.

A régi rendőrök sokkal fafejűbbek voltak, ahogy írták. Az öltözetük, megjelenésük sokkal komikusabb volt, mint manapság. Jobban védte őket az állam, és saját gondolataikra is hagyatkoztak, és cselekedtek. A mai rendőr azt teszi, ami számára elő van írva, a régiek ellenben saját hatáskörben intézkedtek. Sok anekdotát meséltek rokonok, ismerősök.

Munkatársam 1980-ban a székesfehérvári pályaudvaron hippiként fogdosta a lányok fenekét. Negyed óra múlva megállt a rendőr Zsiguli, elvitték, kivitték a városhatárba, ott megverték, mint a lovat, ollóval belenyírtak a hajába, és otthagyták. Ma ez lehetetlen eset lenne.

Anyámat 1985-ben leintette a körzetis, mert a vasúti átjárón nem lassított. Anyám pityergett, elengedte annyival: Kisasszony, ígérje meg, hogy többet ilyent nem csinál. De látja azt a barna Wartburgot ott mögöttünk? Na őt megbüntetem. Ma ez is elképzelhetetlen lenne. Mindenkinek menne a bírság.

Apámnak volt 14 évesen egy Rigája. Haverjával mentek ki a szőlőbe szombet este, a körzetis kint állt. Álljatok meg! Kié ez a motor? Ma loptak el egy hasonlót! Apám odaadta az iratokat. Rendben, és hova mentek? Pincebuli van itt nem sokkal feljebb. Na, mutassátok meg csak! És elindultak. A rendőr belépett a pincébe, és látta, hogy kártyaparti megy. Bevágta a tányérsapkát a hordók közé: osszatok nekem is pár lapot.

Ma ez is elképzelhetetlen lenne.

Akkoriban így ment. Ma ilyen nem létezhet.