A 90-es évek közepén a rendőrség állományának nagy részére is jellemző volt ez a viszonylagos lazaság, közvetlenség?

Ezt elég nehéz meghatározni, mert végülis egy több tízezer fős szervezetről beszélsz.

Az biztos, hogy alapvetően a tisztességes emberek jobban kamázták őket, mert ha baj volt, akkor nem papírt töltögettek, hanem lementek a cigánysorra, aztán 2-3 pofon után előkerült a bicikli.

Vagy az utcában volt egy pali, egyszer jól elverte a feleségét, a szomszédék kihívták őket.

Ott is pillanatok alatt helyrerakták az embert, soha többet nem nyúlt a feleségéhez.

Viszont a legtöbb elég nagyképű, kihanemén típus volt, szal haverok biztos hogy nem lettetek.

Most lehet anyázni a rendőrt, de cserébe nincs is meg a bicikli, ahogy feleségverés esetén is max akkor jönnek, ha vér folyik.

Szerintem régen jobb volt.

Sem most, sem régen nem szerettek az emberek rendőrségre járni. Szükséges rossz volt. Ha pl. betörtek hozzájuk, vagy ellopták az autójukat, akkor sértettként, ha mások ügyében, akkor többnyire tanúként, de hogy nem örömmel mentek, az biztos.

Ha az ügy sikerrel zárult le, akkor megbocsátották, hogy folyton a rendőrségre kellett rohangálni, ha nem volt eredményes a nyomozás, akkor szidták a rendőröket. Így van ez most is, meg régen is így volt. Talán annyi a különbség, hogy akkor nagyobb volt a fegyelem mind a rendőri berkeken belül, mind az állampolgári kötelességtudat terén. Hogy ez a változás jó, vagy sem, döntse el mindenki saját maga.

Mifelénk ha sötétedés után megláttak egy cigányt az utcán úgy elverték mint a lovat, aztán meg bevitték.

Személyit már csak az őrszobán kértek tőle. De ezek a mai rendőrök semmirevalók.