Akik rendőrök lettek, mi motivált benneteket a pályára?

Őszintén szólva, nem régóta vagyok rendőr, de már fogalmam sincs, hogy egész pontosan mi is motivált a rendőri pályára.

Először, még az érettségi idején hallani se akartam róla, pedig javasolták, úgyhogy egészen más irányba indultam el.

Aztán rájöttem, hogy az az irány nem az én irányom, viszont közben valamiért mégis csak elkezdett érdekelni a rendőri pálya. Még egyszer mondom, fogalmam sincs, hogy mi volt az a szempont, ami arra terelt, nem is lényeg, és szerintem nincs is értelme azt vizsgálni, hogy mást mi motivált.

Csak azt tudom, hogy most jól érzem magam, szeretem, amit csinálok, és nem bántam meg a döntést.

Becsület, tisztesség? Csak a rendőrségen felejtették volna el ezeket? Nem hiszem.

Én is szoktam volt gondolkodni ilyen magasztos célokon, motivációkon, hogy azért lettem rendőr, mert... hazaszeretet, segíteni az embereknek, harcolni a rossz/bűn ellen, de minek? Ez ma már sajnos nem hangzik hitelesen.

Nyilván, van benne igazság, de ez igazából az én magán ügyem, másrészt meg, minek mondogassak/írogassak ilyeneket, mikor vannak (itt a gyík-on is), akik szerint ma valaki azért megy rendőrnek, mert másra nem volt alkalmas, mert lusta volt tanulni, mert semmirekellő, mert lelki sérült, aki így próbál kompenzálni, mert hatalommániás, mert... stb. stb. stb.

Ilyeneknek minek magyarázzak hazaszeretetről, tisztességről és becsületről? :)

Ma nincs már semmi olyan külön juttatás, ami miatt vonzó lenne ez a hivatás. Nyugdíjba is akkor mehetnek, mint a többi civil. A fizetés sem mondható valami kiemelkedőnek, viszont nagyon könnyen lehet katonai ügyészségi eljárás alá kerülni.

A rendőr társadalmi elismertsége fizetésben és juttatásokban valahol a társadalmi középmezőnyben helyezkedik el. Ezzel szemben könnyebben kerülhetnek életveszélyes helyzetekbe, mint a tetőfedők.

A motivációt a felvételi eljárás közben vizsgálják. Ezután az első rendfokozatba kinevezett és esküt tett rendőrt az alá-fölérendeltségi (parancsuralmi) viszony motiválja.