Mi lehet az oka, hogy a rendőrség mindent megengedhet magának?

Ez nem feltétlenül(!) igaz.

Az elmúlt néhány évben számos olyan eset volt, amikor rendőröket vontak felelősségre korrupció, hanyag munkavégzés, gondatlanság, jogtalan intézkedés, hatalommal való visszaélés miatt, itt van például idén nyáron az izsáki botrány, vagy tavaly nyáron a közteresekkel cimboráló, kamionkísérgetős rendőrök ügye.

Nyilván van itt bőven mismásolás, mert hát egy rendőr nem fog feljelenteni egy másikat, ez ilyen kollegiális dolog, de azért itt legtöbbször olyanokra kell gondolni, hogy valakit kp-ra büntettek gyorshajtásért, vagy elvették a hulla részeg srácok sörét, aztán megitták a kocsiban és hasonlók.

Panaszt bármikor tudsz rájuk tenni, két barátoddal, a felettesénél, neki kötelező felvennie a panaszodat, írásban, bélyegzővel, két példányban. Addig nem szabad onnan elmenni. Ha kirak, bemész egy másikba. A rendőrségről nem tilthatnak ki.

Ha az nem megy, még mindig lehet polgári pert indítani, hogy nem voltak hajlandók felvenni a panaszodat, tanúnak ott a két barátod, bizonyítéknak a rendőrség kamerafelvételei- minden rendőrség be van kamerázva -, egy közepes ügyvéd is simán átviszi a dolgot, ráadásul így az eleve bejelenteni kívánt panaszodban is nagyobb eséllyel adnak neked igazat, a rendőrség bizalma könnyen megcsappan.

Ennél persze sokkal egyszerűbb, ha az ember nem akar azért panaszt tenni egy rendőr ellen, mert annak büdös a szája, gyűrött az inge, kiabált veled, kitaszigált egy rendőrségi helyszínről, vagy előállított, mert beton részeg voltál az utcán ;)

Tehetetlen dühömben írtam ki a kérdést.Ugyanis a 24 éves fiam halálesetének nyomozásakor, valamint egy kis faházam ellopásakor is számtalan szabálytalanság és igazságtalanság (enyhe kifejezés)történt.Első esetben panaszt tettem az országos rendőrfőkapitánynál, a legfőbb ügyésznél, az ombudsmannál és a vége: elutasítás.Mert az idejében elmulasztott teljeskörű nyomfeltárás már nem volt pótolható,ezért mást nem tehettek.A fiam halálát lezárták öngyilkosságként, holott az összes ujjlenyomat értékelhetetlen volt és soha senki nem fogja tudni elhitetni velem,hogy letörölte,utána pedig megölte magát.(Nem részletezem tovább.)

A második esetben még a tanúim nevei sem szerepelnek egyetlen határozatban sem,(kizárólag a tetteséi),nemhogy a vallomásuk.A tettes tanújának a vallomása alapján döntöttek. Hát kérdem én,ki látott már ilyet?Felértékelték tüzifa értékre azt a faházat látatlanban,ami már 2 éve nem létezett és sorolhatnám.Minden arra ment ki,hogy az érték ne haladja meg az 50.000 Ft-ot,hogy ne legyen bűncselekmény.A Határozatokban alig voltak adatok és úgy szerkesztették,hogy a bíróság azoknak adjon helyt,ezért nem is pereltem,hisz mi értelme lett volna?És ami a csúgy!Megvolt a tettes és a több mint 50.000 Ft nyomozati költséget mégis az állam fizeti!Panaszt tettem az országos rendőrfőkaptiánynál,aki átrakta a megyeihez,a legfőbb ügyésznél,aki átrakta a megyeihez,akik persze elutasítottak.Végül az igazságügyi miniszternél (aki a belügyminiszterhez továbbította a panaszt és amire a mai napig nem kaptam választ). Akkor milyen igazságszolgáltatásról is beszélünk?A legelső hozzászólóval értek egyet.Ha nem lennék idős, ha lenne erőm hozzá és ismerném az eljárás menetét,akkor legszívesebben feljelenteném az összes "résztvevőt" az Európai Emberjogi Bíróságon, de már nincs erőm a további herce-hurcához, mert a fiam halála ügyében is 5 évig harcoltam a hatóságokkal eredménytelenül.Tehát úgy kell leélnem az életemet, hogy kétkedem a fiam halála okát illetően.

A lopás-ügyben pedig le kell nyelnem,hogy a "szolgálunk és védünk" szlogen időnkénként a tettesekre (ők terhelt-nek nevezik) is vonatkozik, nem csupán a becsületes állampolgárokra.Mert az ügyemben a terheltet védték maximálisan - ugyan miért ? A lopást egyébként végül károkozásnak nevezték,hogy még ezzel is enyhítsék a tettét.És az egészben nem az anyagi veszteség érdekel (sőt egyáltalán nem érdekel),hanem a hatóságok igazságtalansága, ami persze a legenyhébb kifejezés.

Csak az a baj, hogy a kérdező esete kkurrvára nem egyedi. Az ismeretségemben is volt autófeltörés, ahol a végére csak kiügyeskedték az alacsony értéket, meg olyan lopás ahol a tolvaj még pofátlanul fel is kereste késöbb az áldozatot, a nyomozó meg csak sóhajtott, hogy "a V. Feri? Hát igen, őt már régóta ismerjük..."

Esélyes, hogy egy spiclit védtek az esetedben, ahogy a V. Feriről is elég jól gyanítható volt akkor.

De a szervek ilyen esetekben várható hozzáállását elég jó meséli el Szántai Attila (a panziós) esete, ahol a nyomozóktól a bíróságon át a BV tisztekig az egész rendszer a szervezett bűnözők érdekében dolgozott.