Mi történik ilyenkor?

Ha rendőrségi ügy lesz belőle akkor utána a gyámügy és a családvédelmi szolgálat is bekapcsolódik.

Ha hazavitték, akkor a gyámügyesek meg akiknek ez a feladata azok utána fognak nézni, hogy mi történt, mi volt az oka, nincs-e veszélyben a fiatal, akár önmagától, akár a családjától vagy a környezetétől.

Ez nem egy hatósági kihallgatást jelent, hanem egyszerűen megkérdezik mi történt, elbeszélgetnek a családtagokkal, a fiatallal, próbálnak segíteni ha szükséges, meghallgatják ha valami probléma van.

A szökés általában egy jelzés és komolyan kell venni. Persze az esetek többségében megy tovább minden ahogy előtte, de a fiatalra már figyelnek utána valamennyire. Pl. ha szükséges akkor jelzik az iskolájában, az osztályfőnökének, az iskolai szociális segítőnek vagy iskolapszichológusnak, hogy próbáljanak jobban figyelni a fiatalra. nem őrizni, hanem figyelni, nem lesz-e valami olyan probléma aminek esetleg csak az első jele volt a szökés de beavatkozást igényel.

Attól nem kell tartani, hogy erről mindenki tudni fog.

Konkrét példa: egyik tanítványomat megkértem, hogy segítsen az egyetemhez szükséges egyik feladatomban és legyen ő az aki válaszol a tárgyamhoz megadott kérdésekre. Erről engedélyt kértem a szüleitől, akik nevelőszülei voltak. Amikor a tanítványomról készítettem a feladat további részeit, akkor tudtam csak meg azt, hogy előző évben elszökött otthonról, 10 évesen. Mindaddig ezt az osztályfőnök és az iskolavezetés tudta csak, mert velük beszélt a rendőrség, a nevelőanya, a családsegítő szolgálat. De az ügy végét még ők sem tudták, hogy valójában kivel, hova ment a kislány, mert az már nem tartozott rájuk és ő maga nem beszélt róla.

Ez az információ azért kellett, hogy figyelhessenek rá, nincsenek esetleg olyan problémái, mint zaklatás az iskolában vagy mentális problémák stb. amire a pedagógusoknak is figyelnie kell és próbáljanak számára olyan környezetet biztosítani amiből nem akar megszökni. A nevelőszülők voltak akikre kiemelten figyeltek, hogy nem ott volt-e valami probléma, de maga a kislány elmesélése alapján láthattam én is, hogy egy kifejezetten jó, boldog családi környezetben élt a testvéreivel, saját szobájában, normális körülmények között, sok kisállattal, jól betartható és nem szigorú, csak következetes szabályokkal.

A szökését követően több szakember is foglalkozott a kislánnyal, ezekről sem beszéltek senkinek, amiket ott mondott el azok szintén nem tartoztak másokra és bizalmasan kezelték.

Másik példa: ugyanehhez a nevelőszülőhöz került egy másik tanítványom, akinél a figyelmet az keltette fel, hogy semmiféle korlátja nem volt annak meddig lehet kint éjszaka az utcán. Még nem volt belőle rendőrségi ügy, mert ott valójában a családot egyáltalán nem érdekelte, hogy hazamegy-e a gyerek vagy sem. Ezért nem volt értelme elszöknie még akkor 12 évesen. De később, akár 15 évesen, már megtette volna. A megfelelő szakemberek akkor is felmérték a körülményeket és próbáltak segíteni, a családban változásokat elérni, hogy a fiatalnak otthon megfelelő körülményei legyenek. Sajnos nem sikerült, így lett a családból kiemelve, mert ott veszélyeztetve volt.

Ha segítségre van szükséged akkor vannak ingyenesen hívható számok ahol őszintén elmondhatod mi a baj és komolyan tudnak tanácsokat adni, akár olyat is hogy hova menj, kihez fordulj ha nem akarsz hazamenni.

[link]