Az internetes és unokázós csalók tényleg ennyire azt hiszik, hogy ennyire hülyék, naívak, jóhiszűmek lennének az átlag emberek?
30 éves vagyok, és sokszor találkoztam akár személyesen is, akár neten is olyan illetővel, aki egyértelműen úgy akart kölcsönkérni, hogy egyrészt nem ismertem az illetőt személyesen, szóval még a kellő bizalmi kapcsolat se alakulhatott ki, ami feljogosította volna arra, hogy én kölcsönt adjak nekii.
Volt, hogy egyetem próbáltak kérni tőlem olyat, hogy adjak pénzt, mikor éppen két előadás között próbáltam ebédelni, de olyan is volt, hogy apa-fia páros akik állítólag Romániából jöttek át, jöttek nekem a szöveggel, hogy hát az otthoni román bankkártyájuk nem működik az itteni ATM-nél és hogy vegyek le én, ezt valahogy háromszor is elismételték, mire én nem álltam le velük vitatkozni, hogy dehát ez hazugság, hiszen én is akkor jöttem haza Krakkóból és csodák csodájára működött a magyar kártyám kint is, hanem azzal a mondattal, hogy most könyvtárba kell mennem, ott hagytam az apát a kisfiával.
Volt, hogy a neten is valakivel elkezdtem egy beszélgetést, és előjött, hogy két település között robbant le autója és utalják át neki, erre ott már közöltem vele, hogy miért pont most, és közöltem vele, hogy én már hallottam erről a csalástípusról, de tovább erősködött, aztán tiltottam, de egy meleg csoportba megosztottam ezt, erre nekem estek páran, hogy én milyen szívtelen dög vagyok, ugyanis én is meleg vagyok, ő is az volt, és gondoltam megismerkedek az illetővel, de utána rájöttem, hogy érdemes figyelmeztetni a meleg közösséget is.
A sokadik immáron ma történt társkeresőn, kérdezte, hogy van-e netbankom, mire közöltem, hogy nincs, de egyébként ismerem a netes csalásokat, erre letiltotta a profilomat.
Tényleg ennyire nem fogják fel a csalók, hogy egyesek átlátnak a kamu sztorikon?
Mondjuk mikor két előadás között oda jött hozzám egy hozzám hasonló korú fiatalember, akkor én szépen türelmesen, kicsit empatikusan elmagyaráztam neki, hogy mindent amit eszek, otthonról hoztam, vagyis ebből kikövetkeztetheti, hogy nem fürdök pénzben..
A Romániából jött apa-fia páros esetében kicsit haragszom magamra, hogy így közvetlenül Krakkó után, nem magyaráztam el nekik, hogy hát ez a duma nem jött be, mert én a magyar bankkártyámat ugyanúgy használhattam Erasmus szemeszter alatt teljes Lengyelország területén, mint itthon.
Amúgy meglehetősen empatikusan utasítom vissza az átlátszó dumával a kéregetőket, pl volt mikor már fővárosban tanultam és vidéki körútas kutatószemináriumon kellett interjúzni, akkor is már kétszer egy roma srác oda jött hozzám, hogy tesó van apród, a buszállomáson és már harmadjára is belém botlott, ugyan ő, miközben én az interjúalanyomat kerestem, aki ráadásul elvitt volna a tanyájára, ahol nyilvánvalóan nem csak beszélgettünk volna egy jót interjú keretében, hanem én dokumentáltam fotóval az ő életét.
Nos ez a roma kövérkés fiatalember már megint előjött, hogy helló tesa, van egy kis pénzed, én meg rámutattam, hogy állj, már kétszer próbálkoztál a mai nap, harmadjára már ne tedd fel ugyanazt a kérdést, aztán kicsit távolabb hátra néztem és ilyen meglepett bár bamba szemmel ott állt megfagyva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!