A rendőrségen a vizsgáló is nyomozó?

A nyomozó feladata a bűncselekmény nyomainak rögzítése, a tettes személyének felderítése.

A vizsgáló feladata pedig a nyomozás továbbfejlesztése, intézkedések olyan törvényben szabályozott sorozata, amely a már fennálló gyanú esetén a tényállás megállapítását, valamint a terhelt felelőssége szempontjából releváns bizonyítékok feltárása.

Ugyanolyan vizsgálói beosztások vannak, mint nyomozóiak, kezdve nyomozó/vizsgáló (tiszthelyettesek/zászlósok), tisztiek emelkedve: ~tiszt, fő~, kiemelt fő~

A vizsgálói munkához kell komolyabb szellemi kvalitás, jogi ismeret, nagyobb pszichológiai érzék, ugyanakkor ehhez nem kell pl. olyan tökösség.

Bűnözőket sokszor megtéveszti az, hogy a jellemzően határozottabb fellépésű, jobb fizikumú nyomozók után látszólag szerencsétlenebbnek kinéző vizsgálók kezdenek foglalkozni velük, azt gondolják, őket könnyebb megvezetni. Pedig jellemzően pont minél jelentéktelenebbnek, emberségesebbnek tűnik egy vizsgáló, annál veszedelmesebb a bűnözőre, sokszor erre tudatosan rá is játszanak.

Egy kis olvasnivaló:

[link]

Nyomozás két szakasza felderítés és vizsgálat elemzése:

"A felderítés definiálása a szakirodalomban nem egységes, azonban lényegét tekintve a

büntető eljárásjog-tudomány a tényállás, illetve az elkövető kilétének megállapítását és a

bizonyítékok összegyűjtését tekinti felderítésnek.17 Eltérés mutatkozik a tekintetben is, hogy

ismeretlen vagy ismert tettes ellen indul-e büntetőeljárás. A felderítés lényegében nem más,

mint adatgyűjtés, az ügy szempontjából releváns adatok felkutatása, összegyűjtése,

ellenőrzése, értékelése és rögzítése az eljárásjogban meghatározottak szerint.18 A

kriminalisztikában Lakatos János értelmezésében a nyomozáson belül a felderítés a történeti

tényállás megismerése és a nyomozási feladatok elvégzéséhez szükséges feltételek

biztosítására irányuló adatgyűjtő és adatfeldolgozó tevékenység.19

Bócz Endre oly módon tesz különbséget a felderítés és a vizsgálat között, hogy a felderítést

a bűnügyi érdeklődésre számot tartó történés ténycsoportjának körvonalazásában, a

vizsgálatot pedig az ide tartozó tények valóságos létezésének megállapításában ragadja meg.

A kétféle szolgálati munkáról - a bizonyítás relációjában vizsgálva - elmondható, hogy a

vizsgálatnak a bizonyító tény valóságát és a feltételezett bizonyítási ok valódiságát kell

kimutatnia.20

Jelen tanulmányban a felderítő tevékenységet a büntető eljárásjog oldaláról közelítve illetve

az ismeretlen tettes ellen indult nyomozás fogalomkörében kívánom használni. A bizonyítás

során egyetlen verzió levezetése történik, oly módon, hogy e verzió mások számára is

elfogadható és igazolható legyen, vagyis a bizonyítás szükségképpen feltételezi a megelőző

felderítést. A bizonyítási eljárás alapvetően a ténykérdések tisztázására irányul, ahol a

ténykérdések természetszerűleg két részre oszthatók, egyrészről a bűncselekmény tárgyi

oldalára utaló, másrészről az alanyi oldalra utaló jellegűek lehetnek.21

A nyomozás kezdetén a felderítés dominál, míg a vizsgálati szakban a bizonyítás érvényesül

meghatározó mértékben. A felderítési tevékenység lényegesen több adatot igényel, ezért

szélesebb körű adatgyűjtést feltételez, mint önmagában véve a bizonyítás. A felderítés

szakaszában a nyomozó hatóság széles körben kutat, számos nyomozási verzióval dolgozik,

és az elkövetők lehetséges körét szélesen határolja be. A bizonyítás során a felderített adatok

töredéke lesz jogilag releváns, így az adatok és a belőlük következő verziók túlnyomó részét

a nyomozás végére sikerül kizárni. A felderítés lényegét tekintve útkeresés, mivel célja a

perrendszerű bizonyítás előkészítése és a vizsgálat gyakorlati megalapozása, ezért nem is

igényel perrendszerű bizonyítékokat, tartalmának sokkal inkább minden figyelembe vehető

információ és adatforrás célhoz kötött kiaknázása felel meg. Az így megszerzett információk

és adatok összevetése eredményeként eldönthető, hogy mi képezi majd a bizonyítás tárgyát,

így mit kell később perrendszerű bizonyítékokkal alátámasztani. A felderítés lehetővé teszi a

történeti tényállás megállapítását, és a bizonyítás feltételeinek megteremtését.22

Annak ellenére, hogy a felderítő és vizsgálati munka a rendőrségen belül szervezetileg

elkülönül, a két tevékenység a gyakorlatban világosan nem határolható el egymástól, hiszen a bűncselekményre vonatkozó adatok, bizonyítási eszközök folyamatos beszerzése és

ellenőrzése a kétféle tevékenység időbeli összemosódását eredményezi.

Amint az fentebb körvonalazódott, a nyomozás, vizsgálat és felderítés között szoros a

kapcsolat és e tevékenységek között sok helyen átfedések mutatkoznak, azonban

konklúzióként leszögezhető, hogy a nyomozás - mint a büntetőeljárás bírósági eljárást

előkészítő szakasza - ad keretet a bizonyítási tevékenységnek, mely a vizsgálat sajátja, és

amelyet a felderítés alapoz meg.