Szerintetek az egészségügy vagy az oktatás van mélyebb szinten?

Egyetértek én is a 4. válaszolóval, csak abban vagyok bizonytalan, az egészségügy mikor kezdte a mélyrepülését (iskolás koromban nem igazán érdekelt a téma nyilván, így míg a 20 évvel ezelőtti oktatási rendszert össze tudom hasonlítani a maival, az egészségügyben nincsenek ilyen tapasztalataim). Bár persze a kezdet szinte mindegy abból a szempontból, hogy most mi van.

„Általános iskolában kellett volna igazán logikára rávezetni az embereket és azt kellene elsősorban az egekbe emelni mert akkor lenne önálló véleményük is.”

Nos, szülőként azt kell mondjam, ennek épp az ellenkezője folyik ma egy átlagos állami iskolában (tisztelet kivételnek természetesen).

És ami nagyon érdekes ebben a témában, hogy úgy látom, vannak, akiket ez nem is zavar (se gyereket, se szülőt). Míg az én gyerekem már elsőben feltette azt a kérdést, hogy „Miért nem szabad kérdezni az iskolában?” – én meg csak hápogtam, hogy nyilván félreértett valamit, hogyne lenne szabad, így kifejtette bővebben, hogy a tanítónők válaszkészsége a „Ne kérdezz hülyeségeket!”-től az „Ezt már vettük órán, tudnod kéne.”-jellegű reakciókig terjed, a vérnyomásom az egekbe szökött. Hozzáteszem, utánajártam osztálytársaknál, akik alátámasztották ezt (jó pár sztorit összeszedtem, és ne értsétek félre, nem kérdeztek „hülyeségeket” a gyerekek), s pár év alatt a legtöbb gyereket sikerült is leszoktatni a kérdezésről, de még a logikus gondolkodásról és az igazságért való kiállásról is (az enyémet nem, ez meg is látszik a magatartásjegyén – „kellemetlen” gyerek, mert szembesíti őket a saját hülyeségükkel).

Szumma szummárum: a gondolkodásra nevelés ma nem valósul meg, de mivel nem is érdeke a mindenkori hatalomnak, nehéz elképzelni, hogy egyszer a „népnevelésbe” bekerül vezérelvként.

„Az oktatást már igazából letojom magasról, hiszen én megkaptam a szükséges tudást, a gyerekeimet meg ha majd lesznek én megtanítom nekik azt a pluszt ami kell ahhoz hogy egyéniségek legyenek.”

Megértem az álláspontod, de bízzunk benne, hogy változni fog az oktatás, mire gyereked lesz, mivel mind szülőként, mind gyerekként elég nehéz helyzet a mostani körülmények között, ha „egyéniség” vagy, és gondolkodsz a dolgokon. Nálunk konkrétan az abszolút tekintélyelv a vezérelv az iskolában, ha sunnyogsz és bucira vered az osztálytársaid, de a tanároknak nyalsz, akkor jó vagy, ha jó fej vagy, csak éppen van véleményed, netán kiállsz a saját és mások igazáért, akkor „rossz gyerek”. Baromi nehéz, ha a család értékrendje ellentétben áll azzal, amit az oktatási intézmény közvetít.

Mihez képest nézve?

Az oktatás nem alapvető, manapság "oktatás" nélkül is lehet tanulni. Régen is lehetett, csak könyvtárba kellett járni.

Egészségügy nélkül sokkal nehezebb, betegellátás nélkül még nehezebb.