A kommunisták hatalomra kerülve miért irtották ki korábbi bajtársaikat?

Mi is történt a Hosszú Kések Éjszakáján?

Ha jól tudom, a darab szereplői nem voltak éppen kommunisták.

Ernst Röhm volt az egyetlen, aki tegezhette Hitlert, mert olyan közeli kapcsolatban álltak. Rajta kívül mindenkinek magáznia kellett.

Ennek ellenére Adolf nyugodt szívvel elintézte őt, amikor már nem volt rá szükség és ők mégsem voltak kommunisták.

Mert ilyen a diktatúra.

Az erősebb kutya baxik.

Alapítasz egy Kft-t valakivel. Bejön az üzlet. Aztán azt veszed észre, hogy a társad át akar verni, ki akar téged rakni a cégből, vagy éppen csak más irányban képzelitek el a jövőt.

Ezt ugyanúgy lehetne példázni egy rockbandával, egy házassággal, vagy más történelmi eseményekkel. Egyszerűen ilyenek az emberek.

A kommunisták mindenütt totalitárius rendszert építettek ki. A totális rendszerek a vezérkultoszra és az ellenségképre (is) építenek.

Először vállvetve küzdöttek a külső ellenségek ellen, majd a győzelem után lett egy "vezér" (Sztálin, Rákosi, Hitler, Szaddam vagy akárki), akit a népnek imádni kellett. Ebbe nem fér bele az, hogy több "vezér" is legyen, igazából ilyenkor a többieket tényleg likvidálja a góré. Ennek több oka is van. Egyrészt belekóstol a hatalomba, és elhiszi magáról, hogy egyedül ő tudja győzelemre vinni az ügyet (mert hiába vannak évtizedes küzdőtársai, mindig van valami, amit másképp gondolnak, lásd. Röhm és Hitler esetét vagy Sztálin és Trockij, vagy Rajk és Rákosi esetét). Aki a csúcson van, nem akar oda mást engedni, azt akarja, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. A másik, hogy féltek is, hogy a küzdőtársaik egy vitás kérdésben platformot alakítanak ellenük, a pártban belső ellenfelek lesznek és ezek a "vezér" ellen is fordulnak adott esetben. Ilyet egy totális rendszer soha nem enged meg magának.

Harmadrészt pedig azért (és ez a legbetegebb), mert így akarják a rendszer hitelét még jobban erősíteni. Amikor Rákosi kivégeztette Rajkot és a társait is, az egészet úgy tálalták, hogy hinni kell a kommunizmus győzelmében, és még a nagy vezérünk barátait, fegyvertársait is likvidáljuk, ha nem hisznek ebben, tehát itt nincs mese, senkinek nincs kibúvó, mindenkinek abban kell hinni, amiben a vezér. És aki nem hisz abban, annak vége van, akárki legyen is. Miután az ilyen diktátorok kivégeztetik a legjobb barátaikat, az egyszeri ember fülét-farkát behúzza, és fél, mert érzi, hogy itt kuss van. Ez azért beteg, mert sok esetben a fanatikus párttagok ezt tudják, és úgy érzik, ezzel hoznak áldozatot az eszméjük oltárán. Pl. Rajk is ebben a tudatban halt meg, hogy a kommunizmus eszmééjért hoz áldozatot...