Van-e kiút mindezekből? Miért "kellett" nekünk ide jutnunk? Melyik párt az, amelyik mindez kapcsán kiutat lát egyáltalán?

Azt hiszem, talán ez a legfontosabb kérdés, amit mostanában fel lehet tenni. E helyett a média olyan kérdésekkel van tele, hogy Bokros Lajos megsértődött-e, vagy hogy vitázik-e Orbán Mesterházival.

Én a kiutat illetően pesszimista vagyok. Most már akkora a baj, hogy annak a jelen keretek közt nincs közgazdasági, de azt hiszem, politikai megoldása se. Szóval nincs kiút, folytatódik, a megszorításspirál, tömegessé válik az elnyomorodás a középrétegek körében is, a szegények meg fekete-afrikai nyomorba süllyednek éhínséggel, hiánybetegségekkel, járványokkal. Közben szétesett a jóléti intézményrendszer, az egészségügy, az oktatás. És mindez nem elég, még többet kell nyújtani a hitelezőinknek.

Most már csak valamiféle lázadás jöhet szóba, ami történhet alulról, a tömegek részéről, vagy esetleg egy radikális kormány próbálhat meg szakítani a múlttal. Persze ennek is óriási ára van, a hitelezők nagyon megbüntetnének, ha fellázadnánk vagy akár csak érdemben tárgyalni próbálnánk. De a mostani állapot se tartható, hogy az ország javai és erőforrásai szinte teljes mértékben a külföldi kizsákmányolókhoz kerülnek.

Ez a helyzet egyébként nem volt szükségszerű, nem a globálkapitalizmus része, hanem azért jöhetett létre, mert a mi politikai elitünk felelőtlenül, erkölcstelenül, hozzá nem értően kormányzott, és lehetővé tette a globáltőkének, hogy ennyire kiszolgáltatott és gyarmati helyzetbe hozza az országot. Mások hasonló körülmények között is sokkal sikeresebbek voltak (pl. Szlovénia, Csehország, de akár Szlovákia is).

senki se mondta h a kapitalizmus hatalmas jólétet teremt .... és akkor mi még piskóták vagyunk ezzel a félig-meddig kapitalizmusunkkal, de hidd el, vannak nálunk sokkal keményebben kapitalista országok, ahol az egyetlen isten a pénz (nálunk is, csak azért itt még rengeteg "kibúvó", enyhítési lehetőség van)

Valaki írta h mi akartuk ..

na de könyörgöm, miért mégis lehetne mást is akarni? ez a jelenlegi eu-környezetben csakis így képzelhető el, ennyi, kicsit kellene szokni és nem csak panaszkodni aztán hátha jutnánk valahova

Én a rendszerváltáskor 20 éves voltam,tele vágyakkal lelkesedéssel és tényleg elhittem hogy szabad országban végre emberhez méltó módon fog élni ez a nép.A szocializmusból nézve nagyon szépnek tűnt a kapitalizmus ahol szabadok az emberek és elfogadható életszínvonalon élnek.Mára hatalmas a csalódás bennem,nem tudtunk élni a hatalmas lehetőséggel,amikor elment a külső ellenség akkor a magyar nép egymásnak esett jó szokása szerint.A végletekig megosztott ez az ország ami fejlődésünk egyik,talán legnagyobb gátja.Sajnos nem volt egy tehetséges politikai elitünk akik egyesíteni tudták volna a magyar nemzetet akik az ország érdekét nézve vezették volna ezt a szerencsétlen,de gyönyörű országot.És hibás a nép is mert a rendszerváltás után is "kádári"módon akart élni nem tudott élni a szabadság adta hatalmas lehetőséggel,továbbra is az államtól várt el mindent.

Mi lesz 20 év múlva?Ez nagyon nehéz kérdés mert úgy látom hogy elfáradt ez a társadalom,pedig újra meg kellene újulnunk,reformok kellenének minden területen és kemény munkával talán 20 év múlva már közelebb kerülhetnénk egy emberhez méltóbb élethez.De nagyon pesszimista vagyok,de talán a mai 20 évesek lendülete sokat segíthet az országon akik nem fertőződtek meg a Kádár rendszerével.