A Jobbik jelöltjei pályatévesztett emberek?

Olvasgatom a Jobbik jelöltjeinek életrajzait, mivel szeretném megismerni azok lelkivilágát, akik ilyen politikai irányzattal rokonszenveznek. Elég érdekes önvallomásokra bukkantam, néhány tipikus pont:

- a családban többeket hátrányos megkülönböztetés, üldöztetés ért a származásuk (kulák, reakciós stb.) miatt

- az illető már odahaza, gyerekként magába szívta a kommunizmusellenességet

- a rendszerváltáskor üdvözölték a szabadságot, ám kiábrándultak az MDF-ből és az SZDSZ-ből

Ezek alapján a következő kérdések merülnek fel bennem:

- ha valaki a saját bőrén érzi, milyen megbélyegzettnek, kirekesztettnek lenni, az miért küzd éppen a kirekesztés és megbélyegzés mellett?

- ha valaki a szabadságra vágyott a rendszerváltáskor, akkor mit keres egy militáns, autokratikus szemléletű pártban, amely a társadalomra erőszakkal kívánja saját ideológiáját rákényszeríteni?

- ha valaki úgymond tehetetlenül és dühvel szemlélte, ahogy a kommunizmus tönkreteszi a magyar gazdaságot, az miért támogat egy elszigetelődést, visszaállamosítást hirdető, a piaci szabadságot korlátozni kívánó pártot?

- ha valaki annyira gyűlöli az oroszokat, az miért szorgalmazza az oroszokkal való szorosabb kapcsolatokat?

Komolyan mondom, nekem az a benyomásom, hogy sok politikust csak valamiféle düh és a revans vágya motivál, de politikai állásfoglalásuk mögött nem látok túl nagy következetességet.