A Kádár-korszakban nacionalizmusra, hazaszeretetre nevelték az embereket vagy világproletárságra / világpolgárságra?

A Kádár-korszakban is neveltek, most is nevelnek.

Így megy ez!

Halak vagyunk, és csak tátogunk..

Érdekes, szerintem egyik véglet sem volt jellemző, de emlékeim szerint jó volt magyarnak lenni, büszkének lenni a történelemre, stb. pedig nem tolták túl a dolgot, mint most sokan ... Meg van az a ketchup reklám az ostor pattogtatással?

Világpolgár az meg felénk nem olyan embert jelent aki nem szeret magyar lenni, hanem olyat aki elmegy világot látni és tapasztalni és nem olyanról osztja azt észt amiről gőze sincs. Mondjuk egy Széchenyi is körbenézett a világban máshol mi, hogyan működik és utána gondolkodott rajta mit kéne itt változtatni. Persze nem mindenki örült neki.

Én úgy hallottam a szüleimtől, rendesen elhallgattak dolgokat a történelemből, ferdítettek, meg nyomták az ostoba szocialista eszméket. Akit tudtak természetesen felhasználtak a maguk képére - mondjuk József Attilát, Petőfit -, viszont eléggé kettős volt a helyzet. Ezt a magyarságtudatot inkább csak nyájterelőnek, propagandacélokra használták.

A másik meg, hogy ami átment a rostán, az tulajdonképpen szabadon mehetett a nagyközönséghez.

Én úgy gondolom hogy igyekeztek megcsonkítani a történelmet, valamennyire az embereket is. Nem véletlen, hogy ma ennyi ember mentalitásában negatív fogalom a patriotizmus. Ez az 50 év kommunista rendszer hatása.

Az hogy ennyi minden fennmaradt az nem a párt embereinek az érdeme, hanem a szívvel-lélekkel dolgozó gyűjtőknek, a táncházaknak, rajzfilmeseknek, filmeseknek, tanároknak, néhány bölcs kutatónak, stb. stb. köszönhetjük.

És mi lett Kádár koponyájával?

Meglettek a sírrablók?

Nem folyt a vízcsapból is a hazaszeretet. De minden évnyitó és évzáró az iskolákban a Himnusszal kezdődött, és a Szózattal fejeződött be. A diákoknak a neves költők művei mellett meg kellett tanulniuk Radnóti: Nem tudhatom.. c. versét. Vagy sűrűn szerepelt a TV-ben Simándy a Bánk Bán Bordalával: Hazám, Hazám, te mindenem...

Ez többet ért, mint a mai állandó szajkózása a hazaszeretetnek.

Kádár a térség egyetlen internacionalista vezetője volt.

Románok, bolgárok, csehszlovákok a 60 as években már erősen nacionalista szemléletben bólogattak a világpolgárság rabláncán.

Bolgárok, csehszlovákok, románok mind jelentős kisebbségekkel rendelkeznek területükön egy tömbben, ezért könnyen fenyegethették őket.

Addig a magyar kormánynak nem voltak kisebbségei, ezért engedményeket és jó létett kellett biztosítani a szovjetunióból, hogy a térség békéje megmaradjon.

Jólétben nem érdekel senkit mit eszik a másik. Addig a szomszédok elnyomó politikával próbálták saját kisebbségeiket felszámolni, hogy ne lehessen őket fenyegetni.

Csak egy megjegyzés kína vagy szu is engedett autonómiát a kisebbségeinek. Addig ezeket felszámolták a 60as években.

Nyilván kissé másképp tanították a magyar történelmet, hogy kompatibilis legyen az akkori rendszerrel, de arra emlékszem, hogy például a nemzeti ünnepeknek még volt jelentősége akkoriban. Az ember március 15.-én tényleg felvette a kokárdát és nem otthon ülve morgott magában, hogy semmi jó nincs a tévében.

Persze lehet, hogy ebben az akkori státuszunk is közre játszott, hiszen szovjet gyarmatként nagyjából tényleg csak érzelmekben merülhetett ki a nemzet önállósága.

A rendszer internacionalista és magyarellenes volt.

Kommunista alattvalót akartak nevelni az emberekból, aki csak egyetlen eszméhez, a kommunizmushoz kötődik.

A nemzettudat, vallás tulajdonképpen likvidálandó konkurencia volt az elvtársak szemében.

Számos, máig élő sztereotípia a Kádár-rendszerben égett bele a társadalomba, lásd: "a magyar bűnös nép", a magyar "elmaradott", a magyarnak "fel kell zárkózni", a magyar "barbár" stb.

Magyar zászló csak a vörös zászló mellett szerepelhetett.

A cserkészmozgalmat, mely a gyakorlati ismereteken kívül vallásos és nemzeti nevelést is adott a fiatalságnak betiltották és helyére az úttörőmozgalmat tették, ami ateista és a nemzettudatnak nincs helye benne.

Egy március 15. a pártnak minden évben nagy fejtörést okozott.

Ott van ugye a megszállt Magyarország és Petőfiék követelik a cenzúra eltörlését, idegen csapatok kiűzését és uniót Erdéllyel.

Teljes a párhuzam, az áthallás az akkori rendszerrel, és ezt ők is tudták.