A személyi kultusz, mint kifejezés jelentheti azt is, hogy szobrot ugyan nem állítanak egy vezető, vagy elnöknek, viszont mélyen tisztelik, és felvonulnak önszántukból mellette kisebb-nagyobb csoportok?

Elviekben használhatjuk erre is, pl. I. Szent Istvánt sokan tiszteljük, van egy kultusza (ld. a Szent Jobb körmenete), mégsem személyi kultusznak nevezzük. Abból az okból kifolyólag, hogy az ő korában ilyen nem volt.

De pl. Horthy-t is sokan tisztelik az érdemei miatt, de ami kialakult az kultusznak nem nevezhető.

Összefoglalva amit példázni szerettem volna: nevezhetnénk azt is annak, de: 1. nincs kit tisztelni, 2. erre valószínűleg más kifejezést használnánk, ugyanis a személyi kultusz inkább negatív érzelmekkel töltött szókapcsolat (ld. Sztálin, Hitler, és társaik...).

Én ezt inkább rajongásnak nevezném.

Személyi kultusznak azt mondanám, amikor a politika egyik elsődleges célja egy vezető imádata (lásd pl. Észak-Korea).

Ha vannak, akik önként tisztelnek egy politikust, az nem személyi kultusz.

De a Békemenet mondható egy kezdődő személyi kultusznak! Nem mindenki ment önként, hanem a munkahelye "javasolta" neki. Példa erre a CBA vezetőinek a körlevele, vagy a Polgármesterünk "ajánlása".

Hogy Orbántól nem idegen a gondolat, arra példa az a festmény, amit az előző kormányzása alatt festetett, hogy kifüggessze az Országházban.

A festményen az akkori kormányának tagjai vannak. Előtérben Orbán. Előtte egy kis asztalon a korona, a jogar és az országalma. Orbán a kezeit úgy tartja a korona fölött, mintha éppen most akarná a fejére rakni.

A botrány a festmény körül akkor tört ki, amikor megbukott a választáson.

A festő tett közzé a TV-ben a képet, kérdezve, hogy a festésért járó 20 millió Ft-ot ki fizeti meg neki?

Azóta sem tudni, hol a festmény, és a festő megkapta-e a pénzét?