Kijózanító jobbegyenes, vagy aljas hátbatámadás ez horvát barátainktól?

Az alaphelyzet a következő. Van egy magyar nagyvállalat, ami nemcsak hogy hazánkban életképes a hazai terepen, a nemzetközi elsősorban osztrák és holland konkurencia ellenében, hanem még akár külföldön is képes terjeszkedni, többek között horvát vértestvéreink, de legalábbis barátainknál is szerzünk profitot az INA 1998-as részleges privatizációja óta.

Majd 2009-ben megmentettük őket a világválság közepette és a jelenlegi értékének másfélszeresét pumpáltuk beléjük, most ezt úgy hálálják meg hogy csalással korrupcióval és az olajárak felverésével vádolnak meg minket és a jelenlegi a befektetők által is kedvelt vezérigazgatót rács alá akarják juttatni és feltehetőleg a horvát kormány érdekeit jobban figyelembe vevő vezetőt választanának a többségi tulajdonos, vagyis a magyar nagyvállalat ellenében.

Eddig nincs gond hiszen az elmúlt három évben valami más zajlott nálunk is csak mi nem a horvátokat, hanem osztrákokat németeket és más burzsoá nemzetek vérszívó nagytőkéseinek tettünk alaposan keresztbe szuverenitásunk ürügyén. Ez eddig rendben is volna, illetve mégse, de mi már megszoktuk, de a kormány, aki amúgy 25%-os résztulajdonos a cégben, azt kezdte el emlegetni, ami ellen három éven keresztül, hol hadakozott, hol csak alapvető reformokat vezetett volna be, az uniós versenyjog tiszteletben tartását. Vagyis hogy egy piaci szereplőt, még ha sátáni manifesztációja multinacionális nagyvállalkozás is vagyon, ne szabadjon nyomást gyakorolnia rá az államnak, különösen nem gazdaságon kívüli eszközökkel. Egy koncepciós per ígérete már pedig vaskosan belelóg ebbe a kategóriába. Ami három év unortodoxiája után elég furcsán hangzik, hogy az ilyen (Európa jobbik része számára) szokatlan lépéseket, pont mi panaszoljuk fel az EU-nál. Persze nem szép dolog a káröröm, magát a céggel szemben történő nyomásgyakorlást ellenzem, de akkor is élvezetes a kormányt látni,ahogy a saját ideológiája ellen kell megvívnia, úgy hogy az ő eszköztárában az által ezerszer elátkozott liberális zagyvaságok vannak. A kérdés mi csinál az Unió ezzel az üggyel?

A magyar példából okulva már inkább nem is szól bele csak vigyorog egy csöppet, mert csak a saját renoméját rontaná? Nekik is ingatja a fejét ír egy hosszú körmondatokkal megtűzdelt már már esdeklő levelet az EB néhány üvöltő zölddel megspékelve, hogy viselkedjünk már európai államhoz méltóan.

Kioszt néhány sallert és kokit Horvátországnak? Esetleg nekünk is nehogy már a horvátok, mint új tagok úgy érezzék, hogy kettős mércét alkalmaznak velük szemben és hogy csak tőlük várják el az uniós jogszabályok betartását?

Kíváncsi vagyok, ki hogyan vélekedik erről.