Jó ez a törvényalkotási módszer?

Ha önmagában arról szólna a dolog, hogy megpróbálnak megvásárolni egy ingatlant, amit fontosnak tartanak, előfordulhatna, hogy igazuk is van. Lehet, hogy 1-1 kivételes épület tényleg annyira fontos és jelképes jelentőségű, hogy érdemes az államnak az adóforintokból megvásárolni, felújíttatni és valamilyen funkciót adni neki.

A problémáim viszont a következők:

- Tarlós és Orbán ezt a koncepciójukat nem a főváros képviselőivel, illetve az illetékes hivatalokkal beszélték meg, hanem ketten megbeszélték, mintha másnak nem is lenne ebbe beleszólása.

- Az épületet nem azért akarják megszerezni, mert valamilyen funkciót be kell tölteni és erre alkalmas az épület, hanem azért, mert önmagában birtokolni akarják, illetve nem tetszik nekik, hogy a tulajdonos portugál.

A fővárosnak és az államnak nem az a dolga, hogy minden szép történelmi épületet saját maga kezeljen, hiszen akkor egyrészt ingatlanos cégek lennének és nem állami szervek, másrészt mert nincs erre kapacitás, harmadrészt pedig, mert ez nem szolgálja a közösség, a város érdekét.

Az épületek védelmét a műemlékvédelmi szervek biztosítják, ők oldják meg, hogy adott épület értékeit ne lehessen megsemmisíteni és valamiféle karbantartási kötelezettséget írjanak elő.

Egy normális városban az ilyen épületeket magáncégek vásárolják meg és felújítják a maguk céljainak és a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően. Exkluzívabb épületeknél tipikus példa a hotellé alakítás, hiszen itt a művészeti érték megtartása a beruházónak is érdeke.

Mivel nincs annyi tőkés, mint ahány védett épület, az önkormányzatoknak és az államnak feladata, hogy pályázati pénzekkel segítse az épületek felújítását. Így az állam még mindig jól jár, hiszen az épület nem pusztul és olcsóbb volt az egész, mintha maga csinálta volna, ugyanakkor az épület tulaja is elégedett, hiszen nem rokkant bele a hatalmas költségekbe.

Hatalmas probléma, hogy a fenti megoldást, ami bevált recept, nem ismeri se Orbán, se Tarlós. Ők azt a - paradox módon éppen kommunista - ideológiát vallják magukénak, hogy mindent az állam kezében kell tudni és nekik kell királykodni a javak felett.

Városfejlesztéstől független téma:

Egy állami vezetőnek éppen annyira, sőt jobban be kell tartania a törvényeket, mint egy átlag polgárnak. Ez azt jelenti, hogy a meglévő törvényeknek megfelelően él és tervez; a törvényhozásban az motiválja, hogy próbálja a lehető legjobb keretet létrehozni az országban élő polgárok gazdasági, társadalmi stb. létezésének. Éppen ebből a célból van elválasztva a törvényhozás (Parlament) és a napi ügyekben való döntéshozás (Miniszterelnök, Kormány, minisztériumok stb.).

Orbán Viktor szemlátomást ezt a kettéválasztást nem ismeri, vagy nem ismeri el, így neki nem okoz problémát az, hogy a napi politikai érdekeknek megfelelően hozzanak törvényeket. Ebből viszont az következik, hogy a pillanatnyi érdekek többet nyomnak a latban, mint a törvények általános vonatkozásai.

Ennek eredményét már most is látjuk: bizonytalanság van az országban, mert nem lehet tudni, hogy a kormány pillanatnyi gondolatai hogyan forgatják fel a nagy rendszereket. Jelen esetben például a kisajátítása egy épületnek és a törvények meghozása azt jelentheti, hogy más esetekben is előfordulhat ilyen. Orbánék erre nem gondolnak, mert pillanatnyi érdekük fontosabb, mint a hosszú távú következmények, de egy átlag vállalkozó nyilván nem fog olyan épületbe fektetni, amit talán holnap elkoboznak tőle. Ennek eredménye az, hogy senki nem fektet be a sok kihasználatlan műemlék-épületbe, tehát éppen az ellenkezője történik annak, mint amit Orbánék akartak. Egyetlen épületet megmenthetnek, de cserébe több száz lesz az enyészeté.