A cél szentesíti az eszközt?

Szerintem a cél semmiképpen sem szentesítheti az eszközt, ugyanis ez valamely elvek feladását jelenti. Az elvek viszont pont arra hivetottak, hogy az emberi értékek mentén segítsék a döntéseinket. Az elvek feladása egyben azt is jelenti, hogy elveszítünk valamely értékeket.

Az ember eleve elrendelten gyarló, gyakran hibázik, és szentesített eszközökkel ártatlanok szenvedik meg ezeket a hibákat.

A Marx vagy Lenin által megálmodott kommunizmus közelébe sem jutottak a szovjetek a vérengzések ellenére sem, mert az ember ösztöneitől vezérelten verseng a többivel, jobb, erősebb, gazdagabb akar lenni, mint fajtársa, így jelenleg az emberiség nem elég érett a kommunizmus gyakorlatba ültetéséhez. A terrort viszont ártatlanok szenvedték meg.

Hitler hasonlóképpen. Ha túl nagy hatalom összpontosul egyetlen kézben, ha a társadalomnak diktátora van, akkor a diktátor minden hibája, jellemi gyenegsége kivetül a társadalomra. Többek között ennek elkerülésére találták ki a hatalmi ágak szétválasztását is.

A francia forradalomban pedig az értelmiségiek kivégzése végül oly mértéket öltött, hogy az ország képtelen volt önmagát kormányozni. Így jutottak oda, hogy Napóleon császárrá koronázhatta magát, vagyis minden, amiért küzdöttek, szertefoszlott. Demokrácia helyett császárság lettek.

Egy számomra kedves idézet egy filmből: "az emberiség megmentése során nem vetkőzhetjük le az emberségünket". Mert ez esetben pont az egyik legfontosabb értékünk veszne el, egy emberség nélküli emberiséget nem érdemes megmenteni. Ez elvi kérdés.

Javaslom, hogy vigyél bele egy kis újszerűséget. Én marketingből írtam szakdolgozatot, és görög mitológiai példázattal álltam elő - szellemességgel fűszerezve. ötös lett. :)

Szóval több szemszögből közelítsd meg a témát. lehet ilyenekből is, de szánj egy másik fejezetet is: pl. Bűnös-e Prométheusz?