A demokrácia a leghatékonyabb politikai rendszer?

A demokrácia a hatékonyság önkéntes visszafogása a éppen fennálló hatalom részéről.

Megengedik, hogy problémákat emlegessenek, vezetőket kritizáljanak a balfogsaik miatt, új ötleteket propagáljanak problémák megoldására, sőt, személyi vátozásokat javasoljanak a vezetésben - és intézményeket alakítanak ki, hogy ezek könnyebben menjenek. Mindezt ahelyett, hogy az egyedi erőfeszítéseket egy központi irányban összpontosítanák. Abban a reményben és hitben, hogy a többségi konszenzus ötlete jobb lesz, mint külön-külön bármely egyednek vagy oligarchikus csoportnak az ötlete.

A diktatúra más hitből indul ki (abból, hogy a diktátor ítélőképessége jobb, mint a tömegé, a "csürhéé"), és ennek mefelelően inkább elnémítja azokat a hangokat, amelyek gyengíthetnék pozícióját. A diktatúra egybefogja és a "közös" (a diktátor által megnevezett) célra irányítja az összes egyed erőfeszítéseit, propagandával, megfélemlítéssel és erőszakkal. Ezt teheti hatékonyan - ebben az esetben fennmarad; vagy kevéssé hatékonyan, és ilyenkor forradalmak vagy puccsok következnek be, vagy káosz uralkodik. De egy működőképes diktatúra mindenképpen hatékonyabb, mint egy működő demokrácia. Sőt, ha hatékonyságra van szükség, a demokráciának külön intézményei vannak arra, hogy a hatékonyság átmeneti növelésével időlegesen diktatúrává váljon, majd abból (jobb eseteben) visszaalakuljon - ilyen a rendkívüli és hadiállapot, katasztrófák és háborúk esetére. Háborúzni csak hatékonyan lehet.

A szociálpszichológia alapjában véve mindkét álláspontot támogatja. Bizonyos problémák megoldására, különösen az akut veszélyhelyzetekére, a központilag irányított, diktatórikus megoldások a hasznosak. Más esetben azonban, mint pl. az igazság kérdései, jobban működőnek találták a konszenzusos döntéshozást.

Az összes újkori, íróasztal mellett született politikai fogalom mára - miután számos értelmezési változáson ment keresztül - teljességgel kiüresedett; csak mint a politikai retorika (demagógia) elengedhetetlen eszközei élnek tovább, nem egyebek már, mint nevetséges kitűzőszövegek. Pl. a jobboldal/baloldal, konzervatív/liberális jelzők már szinte értelmezhetetlenek, olykor a valós politikai törekvésekkel teljességgel ellentétesek is lehetnek. Annyi csak a szerepük, hogy a tömegek orra előtt valamiféle felismerhető lobogót lehessen lengetni. Ja és a legfontosabb: hogy velük meglehessen osztani tömegeket...

Az egész modern politikai intézményrendszer súlyos válságban van.

Igazából nincs olyan, hogy "demokrácia": ez csak a plutokrácia (gazdagok uralma) fedőneve. Most, hogy valszeg az egész világ hamarosan egy recessziós spirálba zuhan, és nyilvánvalóan hanyatlani kezd a "fagylattársadalom", mindez le fog lepleződni mindenki előtt...

Egy kis adalék:

Oswald Spengler: A Nyugat alkony II. (1922)

Szellem és pénz (demokrácia). A sajtó. A demokrácia önfelszámolása a pénz révén c. fejezet

[link]

akkor lenne hatékony ha nem ilyen idióták lennének az emberek....

egyébként a szó szoros értelmében vett demokrácia nem hiszem hogy létezik bármely országban

"A demokrácia ott veszti értelmét, amikor 100 hülye akarja megmondani 1 okosnak, hogy mit kéne csinálnia."

Soros György Überzsidó-főkancellár von Puruttya