Ha a jelenlegi kormány helyébe lennél, hogy alakítanád a személyi jövedelem adókulcsait?

Sokan nem tudják, mi az az arány. Íme:

[link]

Tehát: 1:2=100:200 (az egy úgy aránylik a kettőhöz, mint száz a kétszázhoz). Egykulcsos adóra fordítva:

16 000:100 000=160 000:1 000 000 (a tizenhatezer úgy aránylik a százezerhez, mint a százhatvanezer az egymillióhoz).

Ezt jelenti a jövedelemmel ARÁNYOS adózás. Ez persze nem feltétlen igazásgos. Ha ne büntessük a diplomásokat diplomásadóval, a chips fogyasztókat chipsadóval, akkor miért büntessük a jólkeresőket büntetőadókkal? A diplomások (tisztelet a kivételnek) általában felfelé viszik az átlagkeresetet, ebben remélem van aki egyetért. Nehogymár a diplomás fizessen, de azért mégiscsak fizessen? Most akkor hogy is van ez? A chips elve drága. Ne legyen rajta adó, mert akkor mégdrágább lesz. De azért mégiscsak adózzon az, aki meg tudja venni? Ezek óriási ellentmondások...

A személyi jövedelemadóra nem is olyan vészesen rossz ez a 16%-os egykulcsos adó, de én fokozatosan vezettem volna be, és a családi adókedvezmény nélkül. Az csak bonyolultabbá teszi a rendszert. A szuperbruttó adóalap az adóztatás történetében kitalált legnagyobb badarság, szintén semmi szükség nincs rá. Esetleg még egy kulcs lehetne, de nagyon magas sávhatárral, mondjuk 12 millióval - aki havi egymilliónál többet keres, annak igazán nem árt meg az egymillió feletti jövedelemrészt érintő, pár százalékponttal magasabb adókulcs (akit pedig mégis, annak marad a jól bevált adócsalás).

Hanem aztán a többi! Kezdjük a már említett járulékokkal. Ha végzünk egy kis számítást a következő kritériumokkal, és esetleg összehasonlítjuk más európai országok azonos módszerrel számított adataival, bizony el fog kerekedni a szemünk. A számítás a következő: egy arányszámot fogunk kapni, annak az arányát, hogy a "bruttó" jövedelmünkből mekkora részt képvisel a "nettó" jövedelmünk. Azért tettem a két szót idézőjelbe, mert nem a klasszikus jelentésüket kell alatta érteni. "Bruttó" jövedelem alatt értem a klasszikus értelemben vett bruttón felül mindazokat a költségeket, amibe a munkáltatónak a bruttó bér kerül. Ha nekem 300.000 forintos bruttó fizetést ad a cég, ahol dolgozom, az a cégnek kb. 400.000 Ft-jába kerül a különböző munkáltatót terhelő járulékok miatt. "Nettó" alatt pedig a jövedelemadóval és munkavállalót terhelő járulékokkal csökkentett klasszikus nettó helyett azt értem, amit úgy kapunk, hogy a klasszikus nettót megszorozzuk (1-áfakulcs)-csal (hazánk esetében ez jelenleg 1-0,27, tehát 0,73). Így azt kapjuk, hogy a cég, ahol dolgozom, kifizet 400.000 forintot azért, hogy én elkölthessek saját hasznomra kb. 150.000-et (nem számoltam pontosan utána, de kb. ilyen aránynak kell kijönnie), így a "nettó"/"bruttó" arány nálunk mintegy 37,5%. Itt még nem számoltunk olyan torzító tényezőkkel, mint a jövedéki adó és a nálunk oly divatos fogyasztási különadók, de ezzel nehéz is lenne számolni, mert ezek összege nagyban függ a fogyasztó fogyasztási szokásaitól. Viszont már ez a 37,5% is egy szörnyű arány, amelyen sürgősen változtatni kell, csökkenteni (vagy legalábbis átcsoportosítani) kell a munkáltató terheit, hogy szívesebben vegyen fel új munkaerőt (és nem mellesleg ezzel az úgy áhított foglalkoztatásnövekedés is bekövetkezne).

A másik az ÁFA. Január óta a szó szoros értelmében világrekorderek vagyunk áfakulcsban. Ez, azon túl, hogy vastagon megjelenik az árakban és közvetve az inflációs rátában, visszavetette a fogyasztást, és így az állam áfabevételei sem nőttek a kívánt mértékben (mert a kis naivok azzal számoltak, hogy nem fog csökkenni a fogyasztás, és a 2 százalékpontos ÁFA-emelés azonos arányú bevételnövekedést fog okozni...). Ráadásul a csökkentése is inflációt okoz, ha nem óvatosan csináljuk: ha hirtelen 27%-ról 15%-ra esik vissza az ÁFA, akkor ez a nagyarányú csökkenés egy rövid ideig megjelenne az árakban, aztán az általános árcsökkenés fogyasztásnövekedést eredményezne, amely nagyjából ugyanoda tolná vissza az árakat, ahol eredetileg voltak.